Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
1398 SZ. SIMON EVA fenzív hászokként megjelölt települések szolgálnak. Oltárc irányából a Lenti felé vezető út egyes pontjai (Erdőhát, Csömödér, Börzölce, Lentiszombathely), majd Lenti kikerülésével északnak fordulva az Alsólendvát (ma Lendava) (Zala)Lövővel (azaz Triesztet Béccsel) összekötő, a korban is használatos kereskedőút mentén vagy annak közelében fekvő falvak bizonyos köre tartozott az új stratégiai hászok közé. Csupa korábban már hódoltatott település. De jó kiindulásul szolgált ez a sáv Zala megye délnyugati része és akár a korábban még hódolatlan dél-vasi települések felé is. Ezt bizonyítja Tótkeresztúr, Szerdahely és Ratkóc megjelenése a jegyzékben. Végeredményben bennük továbbra is a Radkersburg-Fürstenfeld felé vezető útvonal egyes helységeit ismerhetjük fel. Az említett Zalavári hászok esetében csak akkor válik látványossá ugyanez a folyamat, ha nem hagyjuk figyelmen kívül az 1570-es években működő két Ali tevékenységét. A Kapornak környéki települések hódoltatása biztosította az utat Pölöske kis vára irányába, ahonnét az új hászok mentén északnyugat felé haladva a Zala folyó partján fekvő Salomvár környékén a kör összeért az Oltárc irányából indulóval (1. a II. számú térképvázlaton). Ezen a környéken feltehetőleg átjárás volt a folyón a Vas megyei területekre. A déli irányba mutató Rigyác-Letenye tengelyen ugyan egyetlen új hely sem került a szandzsákbég tulajdonába, de az út tovább futó muraközi szakaszán az új hászok szintén furcsa kört írnak le. Letenyétől Perlakig, majd rajta túl, a breszti drávai átkelőhöz (együttműködés lehetősége a boszniai portyázó csapatokkal) és visszakanyarodva északra a novakolci murai átjáró felé246 (szintén 1, a II. számú térképvázlaton). Láthatólag egy jól kitervelt muraközi portya állomáshelyei ezek, biztosítva, de legalább is lehetővé téve ezzel az olyannyira vágyott Zrínyi-birtokok hódoltatását. De felvetődik a kérdés, hogy ellentétben a korábban már behódolt zalai falvakkal, reális lehetett-e 1582-ben ezeknek a muraközi településeknek a stratégiai hászok körébe vonása. Hiszen az 1579. évi tahrírban csak az igényterületek között szerepeltek. Ekkoriban a dikális jegyzékek adatai szerint is hódolatlan volt az egész uradalom. Mennyire lehetett biztosított ez az útvonal? Ha nem ismernénk a Muraköz urának és ugyanekkor a kanizsai végvidék főkapitányának, Zrínyi Györgynek (1582-1590) a bécsi hadvezetéshez 1582-ben intézett kérését, úgy tűnhetne, hogy a törökök muraközi elképzelései a valóságtól teljesen elrugaszkodottak voltak. De Zrínyi 1582-ben a Mura jobb partján fekvő őrházainak a védelmére állandó őrségként 800 lovast és 1000 gyalogost kért az Udvari Haditanácstól,247 miközben a birtokaira irányuló portyák sem számítottak ritkaságnak. Az északi irányból jövő török veszély tehát valóságos volt, és a kiépülőben lévő kanizsai védelmi rendszer ellenére továbbra is fennállt. 246 A Zrínyi birtokokon lévő gázlós helyek felsorolását 1. Barabás Samu: Zrínyi György birtokainak fölbecslése. Történelmi Tár 1895. 329. 247 Pálffy G.: Európa védelmében i. m. 50.
