Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
HÁSZOK A 16. SZÁZADI OSZMÁN TERJESZKEDÉS SZOLGÁLATÁBAN 1393 Az I. sorozat adataihoz 1570 és 1579 között — a kontrollforrásként használható dikális összeírások szerint feltehetően 1574-1576 körül —juthattak a törökök.221 A II. sorozatban szereplő hászok feljegyzésére pedig legkésőbb még 1569 nyarán vagy őszén kerülhetett sor.222 A két adatcsoport közötti minőségi különbség egyértelművé teszi a települések státusában időközben beállt változást.223 Ezek szerint 1576-tól kezdve a terület becsült értéken történő summás adóztatása indokolatlanná, sőt, a behajtható adók mértékét összevetve, a szandzsákbégek számára gazdaságtalanná is vált. Ennek ellenére a kettős lista az újonnan elkészült összeírásban is fennmaradt, ezzel ismét azt bizonyítva, hogy a bégek nem kifejezetten ellátásuk fedezetéül kapták a falvakat. Nyilván az adóösszegekben mutatkozó különbség sem őket, hanem a társbirtokos szpáhikat gazdagította.224 De találkozunk olyan helységekkel is az 1579. évi tahrírban, mint Oltárc és Szentpéterúr, amelyek már nem szerepeltek másként, csak lakosságukkal együtt. Talán nem is meglepő, hogy ezek éppen a legfontosabb stratégiai pontok voltak. Kimaradt viszont a részletes összeírásból több hászbirtok is. Ezek közül egyedül a kanizsai várbirtok Almaszeg esetében bizonyítható a település teljes elnéptelenedése.225 Az utolsó, névleges javakkal rendelkező szigetvári bég: Haszán A dicső érdemekben és személyes értékekben bővelkedő elődök után — egy bizonytalan eredetű Musztafa nevű személy rövid regnálását követően — talán különös választásnak tűnhet, hogy 1580-ban a ziámet-birtokosok közül hirtelen felemelkedett Haszánt (1580. jan.-1581. febr.) helyezték Szigetvár élére. 0 a pécsi záimok soraiból került ki, ahol korábban kethüdái rangban, azaz a várkapitány (dízdár) helyetteseként szolgált.226 Erényei közül egy feltétlenül ide kívánkozik, mégpedig a Zalában elsőként birtokló Szinán béghez hasonló helyismerete. Már 1570-ben — a szekcsői, a pécsváradi és a mohácsi körzethez tartozó birtokain kívül — kiutaltak számára három, a kanizsai náhije alá tartozó települést is, amelyek közül kettő ekkor még becsértéken szerepelt.227 Ahhoz hogy a Pécsett szolgáló Haszán elérhesse ezeket a távoli birtokait, jól meg kel-221 Furcsasága, hogy a déserta — a kifejezés a régebbi szakirodalomban általában lakatlanként értelmezve (!) — helyek lakóinak névsorát tartalmazza. A defter adatait összevetve az utolsó két urbáriummal azonban az is különös, hogy csupán egy 1567-től folyamatosan a településen élő családfőt találunk, a falu bíráját. MOL E 156, Fasc. 27. Nr. 59/a., ill. uo. Fasc. 27. Nr. 60. 222 Ebből az időből ugyanis több török portya híre is fennmaradt a forrásokban. 1569 júniusában Thury György kanizsai főkapitány a Zalavárig előretört törököket állította meg. Júliusban pedig az oszmánok már Kanizsa alatt is megjelentek, és még meg nem hódolt falvakat igyekeztek meghódoltatni, de ez nem sikerült nekik, mert Thury szétverte őket. Szeptemberben és októberben megismétlődtek a támadások. Vándor L.: Kanizsa története i. m. 302.; Takáts S.: Bajvívó magyarok i. m. 264-265. 223 A sorszámok és a feltételezhető kronológia között eddig azonban semmi összefüggés nem mutatkozik. 224 A jelenség az 1590. évi szigetvári defter adataiban is megfigyelhető. BOA Tapu 638. 225 Az 1580-as évektől teljesen elhagyott. Vándor L.\ Kanizsa története i. m. 337.; Szakály F.: Kanizsa és uradalma i. m. 226 ÖNB Mxt. 597. fol. 160. (MOL Filmtár W 144. tekercs) 227 BOA Tapu 480. fol. 6.
