Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351

1374 SZ. SIMON EVA már jól működött az oszmán adóztató gépezet.135

Ezek közül négy

{Kálmáncsa, Darány, Nagydobsza, Kisdobsza) mindvégig (1590-ig biztosan) a kezdeti náhije határain belül maradt. Mások a legkeletibb frissen létrehozott náhijékben, a szigetváriban {Pata) és a vaskaszentmártoniban {Vaskaszentmárton, Perecsánca) kaptak helyet. Segesd és a hozzá tartozó Gesztenye futotta be a legérdekesebb pályát, mert Görösgáltól Babócsa alá, majd a később létrehozott segesdi náhije keretei közé került. Együttes hozamuk 108 970 akcsét tett ki. Hasonló összeg folyt be Szigetvár városától és monopóliumából, valamint az illetékekből, vásár- és büntetéspénzekből. Ezek további 121 505 akcsét hoztak a konyhára. Összesen tehát 230 475 akcse volt az a jövedelem, amelyet már a kezdetektől minden esetben biztosan magukénak tudhattak az alkormányzók. A szigetvári bégek esetében is megfigyelhető tehát az a fent vázolt tendencia, miszerint a regnáló bégek stabilnak nevezhető javadalma alig haladta meg a 16. század második felében Magyarországra jellemző szandzsákbégi fizetések alsó határát, a 200 000 akcsét, de semmiképpen sem volt alacsonyabb a birodalom egyéb területein jellemzőnél. Ez az összeg a működést garantáló gazdasági alap volt, amelyet a szandzsákbégek által szilárdan kézben tartott települések jövedelme szolgáltatott. Az ilyen birtokokat ezért ettől kezdve financiális hászoknak nevezem. 2. Stratégiai hászok A Görösgálhoz tartozó hász-birtokok jegyzékében szerepel egy 14 tételből álló településtömb, amely a későbbiek folyamán mindvégig a berzencei náhije határai közé tartozott. Itt kapott helyet két frissen összeírt város, Zákány és Csurgó.136

Ezek együtt 40 000 akcsét hozhattak a konyhára, ám a bégek számára nem emiatt lehettek különösen fontosak. Éppúgy, ahogy az a 10 falu sem, amely Somogy megye nyugati szegletében feküdt, közel a zalai határhoz, Csurgó szomszédságában {Orcal, Csente, Sarkad, Alsók, Bodafalva, Gyékényes [?], Lak, Kisszentpál, Tótfalva, Porrog). Jövedelmük mindössze 31 000 akcsét tett ki. Érdekes azonban megállni és megvizsgálni a görösgáli náhije ezen nyúlványában található falvak elhelyezkedését. Ugyanis már az 1550-es évek közepén, a területen még csak éppen jelentkező komolyabb török portyázások hatására Hans Lenkovich horvát-szlavón végvidéki főkapitány (1556-1567) a stájer rendekhez írt egyik nagy jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy a törökök Babócsáról a Berzence-Csurgó-Letenye-Kányafólde-Alsólendva-Muraszombat útvonalon mily könnyen juthatnak el a stájerországi Radkersburgig és Fürstenfeldig.137 A 135 1549 óta van adatunk Darány, Istvándi, Kálmáncsa, Segesd és a hozzá tartozó Gesztenye hódolásáról, az 1554. évi dzsizje-defterben pedig már szerepel Pata, Nagy- és Kisdobsza, Vaskaszentmárton és Perecsánca. (Megjegyzendő, hogy 1554-ben az utóbbi kettő a vaskaszentmártoni náhijéhez tartozott. Az 1565-68. évi pécsi dzsizje-defterben ez a közigazgatási egység nem szerepel! Velics A. -Kammerer E.: Magyarországi török kincstári defterek i. m. 181-189.) Maksay F.: Magyarország birtokviszonyai i. m. II. és Káldy-Nagy Gy.: Baranya megye i. m. passim. 136 Váraikat Szigetvár elfoglalása után vették be a törökök. 137 Pálffy Géza:

A Bajcsavárig vezető út. A stájer rendek részvétele a Dél-Dunántúl törökellenes határvédelmében a XVI. században. Hadtörténelmi Közlemények 116. (2003: 2. sz.) 476. Radkers-