Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
HÁSZOK A 16. SZÁZADI OSZMÁN TERJESZKEDÉS SZOLGÁLATÁBAN 1361 ros és 22 Rima menti falu.51 A következő év elejére már jócskán kibővült a felsorolás. Négy náhijében már összesen kereken száz településről kellett behajtania jövedelmét, aminek mértéke azonban a lajstromból hiányzik.52 Utódai is örököltek névleges hászokat. Egy 1558-ból fennmaradt adatból Velidzsán bégről (1557-1558) megtudjuk, hogy jelentős, minimum 80 000 akcsényi hódolatlan birtok volt a tulajdonában.53 Az őt követő Musztafa (15597-1560) is birtokolt ilyen területeket. Esetében látszólag a teljes birtoktest becslés szerint van összeírva 250 000 akcse összértéken.54 Ez a mindeddig csak nála tapasztalt megoldás, rendhagyó módon, mintegy fantom szandzsákot mutatja be a fülekit. Mindenesetre szembetűnő az ott szolgáló bégeknek kiosztott névleges birtokok szaporodása, ráadásul elhelyezkedésük földrajzilag láthatólag egybeesik a gyakran használt portya-útvonalakkal.55 Mindez rövid időn belül nagyon határozott keleti irányú terjeszkedési szándékot mutat. Eddigi példáink közül ez az első olyan konkrét eset, amikor a becsértéken szereplő szandzsákbégi hászok adományázásának okai között a kényszerű anyagi hiánypótláson kívül megmutatkozik egyfajta stratégiai elképzelés is a hódoltatások lebonyolításában. Valószínűleg éppen ez a hatékonyan irányított offenzív fellépés lett az oka annak, hogy ellentétben a még keresztény visszafoglalása (1566) előtt náhijévé degradálódó veszprémi szandzsákkal, Fülek livájának fennmaradása a nyilvánvaló kezdeti anyagi nehézségek ellenére is indokolható volt. b.l A már régebb óta működő határ menti szandzsákok példája. Az a rendszer, amelyet magyar területen az újonnan létrehozott budai vilajet első vezetői esetében tapasztalhattunk először, egyáltalán nem volt rendkívüli a már huzamosabb ideje működő, határhoz közeli szandzsákok elöljárói körében. Mivel a 16. század ötvenes-hatvanas éveitől a megmerevedett végvidékeken állandóan működő 7-8 peremvidéki szandzsákra vonatkozóan már sokkal több adattal rendelkezünk, és ezek lényegesen egységesebb képet mutatnak, itt már pontosabban határozhatjuk meg a kérdéses szisztéma kereteit és ismérveit.56 Ügy tűnik, hogy a hódoltság imént vizsgált északi szegletében a hatvani és a nógrádi liva vezetőinek hászai közé csak huzamosabb idő elmúltával kerültek először névleges birtokok. Az 1552-ben eredménytelenül ostromolt Egerhez legközelebb működő hatvani szandzsáknak a tárgyra vonatkozó első konkrét 52 Krafft. 284. fol. 428-429. A települések a füleki, a balogvári, a rimaszécsi és a putnoki náhijékben feküdtek. Az összeírás érdekessége, hogy egyetlen településnél sem ad meg számadatokat, sőt az egyes náhijék esetében sem ismerjük a befolyó jövedelmet. 53 Krafft 284. fol. 571-572. Az összeírás különlegessége, hogy a Velidzsán bég részére 325 000 akcse összértékben kiosztott helyek esetében egyetlen településnél sincs pontosan meghatározva a beszedendő jövedelem összege, az esetek nagyobbik részében ugyanakkor nincs jelölve a becslés szerinti felvétel sem. Ilyen módon szerepelnek például a jegyzék elején a Hamza bégtől örökölt birtokok. Az összeírás végén helyet kapott jelölten becslés szerint összeírt 80 000 akcse értékű települések Pelsőc, Murány és Ardó körzetében feküdtek. A Sajó északi partján rajzoltak ki útvonalat, amely a források szerint gyakran használatos portyaút volt, mégpedig Fülekről a Sajókaza és Vadna közötti gázlón keresztül. Szabó András: Az 1588-as szikszói csata és propagandája. Hadtörténelmi Közlemények 112. (1999: 4. sz.) 851. 54 Krafft 284. fol. 610. 55 L. Velidzsán birtokait! 56 A 16. század második felében a Magyar Királysággal érintkező szandzsákok: szolnoki, hatvani, füleki, szécsényi, nógrádi, esztergomi, fehérvári, koppányi (1566-ig), pécsi (1566-ig), szigetvári (1566-tól).
