Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351

1354 SZ. SIMON ÉVA pont-áthelyeződési folyamatnak még csak a kezdetét mutatják. 1570-ben például a Pécsett működő Mehmed bégnek (1567-1571) még fillérre ugyanannyi volt a jövedelme, mint a szigetvári Szinánnak (1570-1571). Kettejük birtokai között mégis volt egy lényeges különbség: 1570-ben a törzsterületen szolgáló Mehmedet — Szinánnal szemben — már nem fizették olyan települések jövedelmével, melyeket saját magának kellett oszmán uralom alá hajtania.21

Ez a példa egy általánosan érvényes negyedik tételt takar. Az új területszerzések következtében ugyanis megváltozott a törzsterületi szandzsákbégek birtokszerkezete is. Míg a határvidéki bégek javadalmai részben még hódolatlan helységek adójából álltak, addig a törzsterületté váló szandzsákokban szolgálók esetében ez már soha nem fordult elő. A csupán becsléssel felmért királysági településeknek a javadalombirtokok közötti megjelenését történetkutatásunk már többször megemlítette — a szpáhi katonaságnak ebben a rendszerben betöltött szerepét Hegyi Klára már részletesen is elemezte —, azonban a szandzsákbégek csak névlegesen birtokolt hászainak tüzetes vizsgálatával mindeddig adós maradt.22

Az alábbiakban ezért a rendszer kifejezetten a szandzsákbégekre vonatkozó ismérveinek részletes bemutatására teszek kísérletet.23 A határvidéki bégek becslés alapján meghatározott javadalmai 1570-ben Szinán szigetvári bégnek a részletezett jövedelmi forrásokkal felsorolt birtokai mellé kiutaltak még egy tucat, csupán becsértéken szereplő, sommásan adózó falut is.24

Az oszmán adóztatási gyakorlatban ez a módszer, a becsléssel {ber vedzsh-i tahmin25

)

meghatározott adó, a szóban forgó település bizonytalan vagy csak időleges hódoltatását, leggyakrabban pusztán az alávetés igényét jelentette. Ezért az így, csak névlegesen eladományozott javadalombirtokok esetében, várományosaik ügyességén, illetve katonai erején múlt, milyen mértékben tudták a számukra kiutalt jövedelmet behajtani.26

Döntő többségben tehát még hódolatlan településekről van ilyenkor szó, amelyek — az esetek egy részében — a kiutalás idejében még a szandzsákösszeírásokban (tahrír-defleri) sem szerepeltek.27 21 BOA Tapu 480. fol. 4.; BOA Tapu 503. fol. 3-4. A dokumentumok fényképmásolata az ELTE Török Filológiai Tanszékén található. Az innét rendelkezésemre bocsátott forrásokért ezúton szeretnék a tanszék munkatársainak köszönetet mondani. 22 A szpáhik szerepére részletesen: Hegyi K.: „Aranyásó szpáhik" i. m. passim. A szandzsákbégekre vonatkozó következtetéseket vont le Markus Köhbach: Die Eroberung von Fülek durch die Osmanen 1554. Eine historisch-quellenkritische Studie zur osmanischen Expansion im östlichen Mitteleuropa. (Zur Kunde Südosteuropas 11/18.) Wien-Köln-Weimar 1994. 84., 198.: 23. jegyz. 23 Ezen a ponton megjegyzendő, hogy a szpáhi katonaságra vonatkozóan a negyedikként kimondott tétel csak részben igaz. Esetükben többször előfordult, hogy törzsterületi szandzsákhoz tartozó szpáhik közvetlenül a határszélen, egy másik, peremvidéki szandzsákban kaptak névleges birtokokat. A pécsi tímárosok például 1570-ben még több esetben a határ menti szigetvári szandzsák kanizsai náhijéjéhez tartozó falvakból húzták jövedelmüket. BOA Tapu 480. 24 Az itt megjelenő szisztéma nem keverendő össze a 16. századi oszmán pénzügyigazgatásban jellemző adóbérleti rendszer egyik formájával, az éves átalányadó {maktu vagy keszim) kirovásának rendszerével. Erre vonatkozóan 1. legújabban Fodor Pál: A magyarországi oszmán adóbérleti rendszerről. Történelmi Szemle 47. (2005: 3-4. sz.) 287-296. 25 Ludwig Fekete: Die Siyâqat-Schrift #in der türkischen Finanzverwaltung. Bp. 1955. 110.: 65/b. jegyz. 26 Hegyi K.\ ,Aranyásó szpáhik" i. m. passim; Dávid G.: Mohács-Pécs 16. századi bégjei i. m. 67. 27 A hatvani szandzsák első, 1546-ra datálható tahrír-defterében például még egyáltalán nem szerepelnek azok a települések, amelyeket néhány évvel később, de még vélhetően a következő össze-