Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ther, Philipp: In der Mitte der Gesellschaft. Operntheater in Zentraleuropa 1815-1914. (Ism.: Gergely András) V/1338

1338 TÖRTÉNETI IRODALOM A brit „whig" történetírás hangsúlyozottan protestáns jellegű - a románoké természetesen bizánci keresztyén alapozottságú. Ez a példa ugyan éppen a felekezeti szempontok korlátozottságára figyelmeztet, mégis a tanulmányok kissé elhanyagolják azt az egyházi-vallási szemléleti hátteret, amelyekből a liberalizmusok kinőttek. A német és a svájci liberalizmus protestáns háttere (és antiklerikalizmusa) közismert, a belga liberalizmus sikere jórészt a katolicizmussal kialakított különleges viszonyának köszönhető. A cseh liberalizmus katolikus bázison protestáns történeti múltat füllent magának. A horvát és a lengyel liberalizmus gyengesége a katolikus vallás erős „nemzeti" pozícióival is összefügghet. És még nem szóltunk a zsidóság európai szerepvállalásáról, a haszkala (zsidó felvilágosodás) jelentőségéről. Az alapvetően eszmetörténeti jellegű tanulmányok keveset foglalkoznak a liberálisok külpolitikai elméleteivel. Nem a konkrét külpolitikai helyzetelemzésekre gondolunk, végtére is ez a köztörténethez tartozik, hanem a liberálisok külpolitikai jövőképére, amely szerint a liberálissá váló államok között nem lesznek komoly külpolitikai konfliktusok; kicsinyek és nagyok komoly feszültségek nélkül élnek majd egymás mellett, vitáikat tárgyalásokkal rendezik (ezt a naiv külpolitikai jövőképet a munkásmozgalom örökli majd). Nemcsak egy téma mellőztetik itt, hanem elvész a liberalizmus 19. század végi válságának egyik fő oka, az, hogy a nemzetközi erőviszonyok valamelyest humanizálódtak ugyan, a nemzeti szuverenitás liberális elve többé-kevésbé elfogadottá vált, de nagy válságok, majd háborúk kialakulását nem tudták megakadályozni. A nemzeti liberálisok mítoszainak dekonstruálása is megáll a határoknál. A svájciak békés, nem agresszív önmeghatározása elfogadható, méltányolható. De ezt állítják magukról a belgák, hollandok is -akiknek persze ugyanúgy esélyük sem volt arra, hogy a franciákkal, németekkel tengelyt akasszanak. Ám ezek a tengerparti kis országok közben liberális kormányaik alatt tisztességes (tisztességtelen) gyarmatbirodalmat építettek ki, ezzel világtörténeti missziót gondolván kiteljesítendőnek. A 19. századi gyarmatok megszerzése a liberalizmus virágkorára esik! A liberalizmus Európa-szerte érvényesülő 19. század végi válságának fő oka mélyebb, társadalmi jellegű. Nem sikerült (akkor még) a középosztályi egzisztenciák nagy számán, többségén alapozódó kiegyensúlyozott, közös értékeken nyugvó társadalom megteremtése. A 19. század első felének liberális társadalmi-egyenlősítő utópiáját (a „nemzetcsalád" gondolatát) a 19. század második felének kapitalizmusa, a társadalmi osztályok küzdelmén alapuló „reálpolitika" világa váltotta fel. Ez a szempont, halványan ugyan, de jelzésre kerül a tanulmányokban, mégis azok többsége konkrét, egyedi problémákat keres egy-egy ország liberalizmusa válságának kibontakozásában. Mintha csak egyéni úttévesztések, hibák, túlvállalások, doktrinerségek — és nem Európa-szerte szükségszerűen jelentkező strukturális problémák — vezettek volna túllicitálásokhoz, félreszorításokhoz, parlamenti kisebbségi sorsokhoz, végül bűnbakképződésekhez. Az egyoldalúságnak historiográfiai okai vannak: az angolszász történetírás inkább a liberalizmus sikertörténet-jellegének bűvöletében él, míg a német történetírás inkább a belső ellentmondásokat, a társadalmi meghatározókat hangsúlyozza. Ez a kötet pedig az angolszász liberalizmus-felfogás jegyében készült. Csak sajnálni lehet, hogy a liberalizmus történetének olyan élő német klasszikusai, mint Lothar Gall, Dieter Langewiesche csak egyetlen egyszer kerülnek említésre, a már elhunyt Guido de Ruggiero és Wolfgang J. Mommsen pedig egyetlen egyszer sem. Dénes Iván Zoltán szerkesztő és szerzőtársai elismerésre méltó teljesítményt nyújtottak. A tizennyolc szerző közül hat magyar, s ez is jelzi, hogy a magyar történetírás az egyetemes történeti és az eszmetörténeti kutatások terén is lépést tart Európával. Gergely András Philipp Ther IN DER MITTE DER GESELLSCHAFT Operntheater in Zentraleuropa 1815-1914. Oldenbourg, Wien-München, 2006. 465 o. A TÁRSADALOM KÖZEPÉN Operaszínházak Közép-Európában 1815-1914. A cím ugyan aligha hagy kétséget afelől, hogy az ismertetendő munka a 19. századi operák, operaházak közép-európai történetét és társadalmi beágyazottságát dolgozza fel, mégis majd minden szava magyarázatot kíván. A társadalom közepén azt jelenti, hogy az operajátszásnak nagy szerepe volt a 19. században mind a nemzeti és társadalmi integrációban, mind az európai kultúrához