Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Kerekes Dóra: Kémek Konstantinápolyban: a Habsburg információszerzés szervezete és működése a magyarországi visszafoglaló háborúk idején (1683-1699) V/1217
KÉMEK KONSTANTINÁPOLYBAN (1683-1699) 1227 ság tagjai voltak a Kuniz fivérek, Johann Baptist és Georg Christoph is. Mivel a kereskedők a Társaság menlevelével, éppen ezért a szultáni fermán védelmében tevékenykedtek, nem csak gazdaságilag játszottak szerepet. Az 1670-es évek közepétől egyre szaporodnak az Oszmán Birodalomból érkező iratok hátulján a feljegyzések, hogy egyes követi levelek „a Keleti Kereskedelmi Társaságon keresztül" (durch die Orientalische Compagna) érkeztek be a Haditanácshoz.48 Néha azt is megadták, hogy a Társaság mely megbízottja segítette továbbküldeni a csomagot.49 A kereskedők (akárcsak a titkos levelezők) könnyebben mozoghattak oszmán földön, mint bárki más, és az üzletkötés ürügyén budai, belgrádi vagy akár konstantinápolyi otthonukban is fogadhattak idegeneket. Megbízhatóságukért a Társaság felelt, de általában ezzel nem volt gond. Az együttélésből következően a budai, a belgrádi, az edirnei és a konstantinápolyi levelezők és kereskedők ismerték egymást, sokszor együtt léptek fel az oszmán adminisztráció túlkapásaival szemben, részt vállaltak egymás munkájában. így a Kereskedelmi Társaság nemcsak a követség, de a titkos levelezők küldeményeinek továbbításában is fontos szerepet töltött be. Ezzel párhuzamosan a császári udvar pénzgondjait, főleg pedig a pénz távoli (Konstantinápolyba történő) eljuttatásának problémáját is enyhítette tevékenységük. Szinte a Társaság megalakulásának pillanatától egészen a visszafoglaló háború megindulásáig — illetve a Társaság megszűnéséig — részben rajtuk keresztül „utalta át" az Udvari Kamara a keleti alkalmazottaknak járó juttatásokat. A Habsburg-kémkedés a visszafoglaló háborúk idején (1683-1699) Az eddig leírtak alapján elmondhatjuk, hogy a Habsburgok keleti hírszerzésének rendszerét működtető „fogaskerekek" ugyan el-elakadtak, de a tevékenység a 17. század második felében sem szűnt meg teljesen. Erre ugyanis mind a háborúk, mind hosszabb békesség idején továbbra is nagy szükség volt. Sőt, az 1684 és 1698 közötti időszakban, amelyre vonatkozóan tizenöt kötetnyi titkos levél található az Osztrák Nemzeti Könyvtárban,50 az Osztrák Állami Levéltárban,51 valamint az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban, 52 a titkos levelezés ismét felélénkült. Történt mindez annak ellenére, hogy 1683-ban az utolsó állandó konstantinápolyi követ, Georg Christoph von Kuniz, valamint a rendkívüli megbízott, Alberto Caprara visszatértek Bécsbe. Részben még korábban, részben pedig velük együtt elhagyták az oszmán fővárost mindazok, akik a császári kémkedés hálózatában fontos szerepet töltöttek be. Elsősorban a tolmácsok, de a futárok és a követség alacsonyabb rangú alkalmazottai is. így az a veszély állt elő, amely már a hosszú török háború idején, 1591/93 és 1606 48 Pl. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 149. Konv. 3. fol. 87-90., 91-100.; 101-107., 108-113. stb. 49 Az 1677. április 24-ei küldeményt például a Budán dolgozó Andreas Zenger továbbította. ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 147. Konv. 3. fol. 59r 50 Österreichische Nationalbibliothek, Handschriften-, Autographen- und Nachlasssammlung (a továbbiakban ÖNB-HAN) Cod. 6034-6040. 51 ÖStA HHStA Handschriftensammlung R 132. (Böhm 1020.) 52 Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár (a továbbiakban EFK) Ms. IL 303. (Ennek mikrofilmre vett másolata: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest; Mikrofilmtár A 5528-5529.)
