Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Réthelyi Orsolya: Főhercegnői udvarból királynéi udvar: Habsburg Mária budai királynéi udvartartásának kezdetei V/1193
1212 RÉTHELYI ORSOLYA tárgya iránt érzett nyilvánvaló szimpátiája ellenére — összefoglalójában kénytelen elismerni, hogy „a flamandi nő, a közérzet tisztességének megóvása mellett, nem idegenkedett a szabadabb erkölcs, a pajzán női kaczérság megnyilatkozásában való örömtől. [...] Máriának Németalföldről magával hozott udvarnépe: kisasszonyai, női szolgái az erkölcsi életnek könnyelműbb, ha nem éppen feslettebb felfogásának látszottak hódolni."112 Napjaink udvarkutatása viszont már másképpen értékeli a királyi-királynéi udvarban uralkodó állapotokat. Kubinyi András több cikkében hangsúlyozta a II. Lajos udvarára jellemző „fiatal szubkultúrát", amelynek megnyilvánulásai sokban emlékeztetnek a fiatal VIII. Henrik udvarára.113 A legújabb kutatások tükrében a gyakran idézett 1523. évi udvartartási reformkísérletből is inkább I. Ferdinánd és egyes főúri frakcióknak a saját befolyásukat növelésére tett kísérlete rajzolódik ki.114 Szintén árnyalják a kérdést a királyné helyzetét és a kortársak megítélését elemző tanulmányok.115 Az innsbrucki udvari rendtartás elemzése azonban sajnálatosan nem járul érdemben hozzá Mária budai udvarának alaposabb megismeréséhez. Az udvari rendtartás egy nyilvános szerződés az úr és az udvartartás tagja(i) között, amit sok helyen rendszeresen felolvastak az udvar teljes személyzete előtt. Mária életének Bécsben és Innsbruckban töltött éveiben a családfők, Miksa és később V Károly joghatósága alatt, tehát az általuk jóváhagyott udvari rendtartások szabályai között élt. II. Lajossal kötött házassága és Budára költözése értelmében férje joghatósága alá került. A kérdés tehát, hogy létezett-e a budai királyi udvarban az uralkodó és az udvar között kötött írott szerződés, amely tartalmazta volna a királynéi udvar rendjét, vagy kibővíthető lett volna ilyen cikkelyekkel. A kérdés nem dönthető el egyértelműen. Ha létezett ilyen dokumentum, ez alapvető vonásaiban bizonyára sok hasonlóságot mutatott volna az innsbrucki rendtartással, de konkrét tartalmára még feltételezéseket sem lehet tenni. Valószínűbb viszont, hogy a budai Jagelló-udvarban nem létezett írott rendtartás, ahogy ez a magyar főúri udvarokra sem voltjellemző a 17. század elejéig.116 Ez esetben azonban elképzelhető, hogy Mária udvartartásának a szigorú írásbeli szabályozás hagyományából — a korábbi évtizedekben a palotában ritkán jelenlévő királynék miatt nem folytonos — szóbeli hagyomány kontextusába való átmenete nem ment zökkenőmentesen. Különösen mivel a szóbeli hagyomány átadása nyelvi akadályokba is ütközhetett. Elképzelhető, hogy az akkor tizenhat éves királyné nem volt képes vagy nem akarta új lakhelyén írott szabályzat hiányában a szigorú udvartartási rendet fenntartani, ami a kortárs kritikát is érthetőbbé teszi. Eb-112 Ortvay Tivadar: Mária II. Lajos magyar király neje (1505-1558). (Magyar történeti életrajzok) Bp. 1914. 120-121 113 Kubinyi A.: A királyi udvar élete i. m. 331-332. 114 Kubinyi A.: Mária királyné udvartartása i. m. 19-20. 115 Pl. Réthelyi, O.: Ambiguous loyalties i. m.; Zoltán Csepregi: „...ich wil kain fleis nit sparen.." Königin Maria von Ungarn und das Haus Brandenburg. In: Maria von Ungarn i. m. 57-70. 116 „... a 17. század elejéig — az ismert források szerint — egyáltalán nem, és később is csak kevés helyen érezték szükségesnek, hogy az udvari rendet írásba foglalják. Az a dominusz és familiárisai közös emlékezetében, a szóbeliség határain belül élt." Koltai A.: Magyar udvari rendtartás i. m. 42.; vö. még a koronázási lakomák asztali szertartásrendjét, amelyet ugyancsak nem rögzített írásbeli szabályzat: Pálffy G.\ Koronázási lakomák i. m.
