Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153

1178 BARISKA ISTVÁN vét a nyugat-magyarországi térségben Siegmund von Weispriach alapozta meg. Andreas Baumkircher, I. Ulrich von Grafenegg, Berthold Ellerbach mellett egyike volt azon idegen zsoldos és hivatalviselő nemesi családoknak, amelyek döntően szólhattak bele a fent említett térség sorsának alakításába. 1452. december 10-én már fraknói kapitányként („Sigmund von Weysbryach,0 hauptman zu der Vorchtenstain") intézkedett egy bűnügyben.127 Az ifjabb Habsburg-testvérnek tehát Frigyest megelőzően sikerült Fraknó, Kabold és Lánzsér zálogába jutni. A Kanizsaiak ugyanakkor, akik a nyugat-magyarországi események legnagyobb vesztesei lettek, képtelenek voltak arra, hogy megtartsák Kismarton és Szarvkő uradalmait.128

VI. Albert 1445-ben jutott Kismartonhoz, de még ebben az évben alzálogba adta Ulrich és Konrad von Eytzingnek, III. Frigyes legnagyobb ellenfelének, valamint az osztrák rendi ellenzék vezérének. Albert herceg ezúttal azonban fenntartotta a visszavásárlás jogát.129 A herceg utóbb élt is ezzel. 1447. október l-jén Ausztria hercegeként („Albrecht... Herzog zu Österreich") adta ki Kismartonban azon oklevelét, amelyben megerősítse a település korábbi szabadalmait. Utasította egyben kapitányait, akik akár zálogjogon vagy más módon birtokolják Kismarton városát, hogy ezeket be kell tartani.130 Mindez arra utal, hogy Albert herceg a magyar jogforrások tiszteletben tartására figyelmeztette embereit. Hogy az Eytzing család mennyire nem akarta Kismarton zálogát feladni, azt III. Frigyes parancsa sokatmondóan igazolja. A császár 1453 novemberében a soproniak segítségét kérte, hogy Konrad von Eytzinget fegyveresen verjék ki Kismartonból.131 Nem állja meg tehát a helyét az a vélekedés, miszerint III. Frigyes 1451-ben Kismarton birtokába került volna.132 Hogy Frigyes csak 1453-ban szerezte meg Kismartont, azt bécsi levéltári adatok is igazolták. III. Frigyes ugyanis 1453. január 25-én, Szent Pál megtérése ünnepén erősítette meg azokat az okleveleket, amelyeket még VI. Albert herceg adott ki 1447-ben.133 Meg kell jegyezni, hogy a korban gyakori eset volt, hogy jogszerű ügyleteknek is fegyverrel kellett érvényt szerezni. Az 1447. évi fegyverszüneti egyezmény Az 1447. évi fegyverszüneti egyezmény egyik legkézzelfoghatóbb eredménye az volt, hogy a magyar és a osztrák fél között többé nem került sor háborúra. Az egyezmény meglehetősen elhúzódó, sokrétű konfliktust zárt le. Lényegét tekintve az V (Habsburg) László és I. (Jagelló) Ulászló között kitört polgárhá-127 Házi, J.:

Sopron 1/3 i. m. 391.: Nr. 466. 128 August Ernst: Zur Frage der von Ungarn an Österreich verpfändeten Herrschaften. Mitteilungen des Oberösterreichischen Landesarchives (1957) 392. 129 ÖStA Hofkammerarchiv (a továbbiakban HKA), Niederösterreichische Herrschaftsakten (NÖHA) Sign. E (Eisenstadt) 29/A/l. fol. 20. 130 ÖStA HKA NÖHA Sign. E 29/A/l. fol. 22-23. Kismarton, 1447. okt. 1. 131 Házi J.: Sopron 1/4 i. m. 38.: Nr. 49. Bécsújhely, 1453. nov. 6. 132 Oskar Gruszeczki: Die Freistadt Eisenstadt. Mittelalter und Neuzeit. In: ALB Bd. 2. Der Verwaltungsbezirk Eisenstadt und die Freistädte Eisenstadt und Rust. Eisenstadt 1963. 317. 133 ÖStA HKA NÖHA E 29/A/l fol. 24-25. Bécsújhely, 1453. Jan. 25.