Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153
1176 BARISKA ISTVÁN országi birtokokra, amelyeket Frigyes gyámsági jogon magának tartott fenn. Összetett kérdés ez is. A fraknói-nagymartoni uradalmat az osztrák irodalom aragóniai származású birtokosai után nemes egyszerűséggel grófságnak, azaz örökös hűbérbirtoknak minősíti. Faknói-Nagymartoni Vilmos gróf a perrel megszerzett fraknói és kaboldi uradalmat 1445-ben VI. Albert hercegnek zálogosította el.114 Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a Fraknói-Nagymartoni család birtokai egészen 1622-ig a Habsburgok birtokában maradnak. Albert herceg azonban 1451-ben arra kényszerült, hogy Fraknót 50.000 aranyforintért bátyjának, Frigyesnek engedje át.115 Az ügylet érdekessége, hogy a tranzakciót a csornai konvent hajtotta végre. A két Habsburg-testvér közötti adásvételt tehát magyar hiteleshely iktatta be. Miközben Frigyes idegen jogintézményt, a Fehde szabályait alkalmazva fegyveresen foglalt el nyugat-magyarországi birtokokat, magánjogi birtokügyletekben mindkét Habsburg-testvér elismerte a magyarországi hiteleshely illetékességét. Ez azt jelenti, hogy a Habsburgok ezekben a birtokokban egyelőre magyarországi birtokosoknak számítottak, sőt számították magukat. Ez azonban ténylegesen idegen birtokosságnak számított. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a Habsburg családi ágak az 1379. évi neubergi szerződésben a legfiatalabb Habsburg feletti gyámságon túl meghagyták a család öröklési joga és az elővásárlási jog közös gyakorlásának elvét. Ez még a 13. század végi osztatlan hűbérbeadás, a Gesamtbelehnung gyakorlatából maradt fenn. Az ugyan igaz, hogy III. Frigyes megerősítette a Privilegium maius azon kitételét, miszerint az elsőszülött előjogokat élvez, de ezt önkényesen tette. Ezt az ellentmondást a nagycsaládon és a Lipót-ágon belüli érdekérvényesítésben akarták a felek kiküszöbölni. A Habsburg-testvérek tehát családi és Habsburg-házi szabályokat alkalmaztak a nyugat-magyarországi birtokszerzésben. Mindketten kihasználták a csornai konvent hiteleshelyi tevékenységét, hiszen ott a beiktatás ellen nem történt ellenérdekű ellentmondás. Amikor azonban Albert herceg Ulrich von Eytzingnek további zálogba adta Kismartont, nyomban világossá vált, hogy ez a magánjogi ügylet Eytzing honosítása nélkül jogszerűtlen.116 Ez a kérdés merült fel Baumkircher esetében is.117 Csak hogy Szalónakot — amely 1446-ban Baumkircher kezelésébe került — Frigyes fegyverrel vette be az 1445. évi, nyugat-magyarországi Grenzfehde alkalmával. Éppen ezért más megítélés alá esik. Ez is magában hordja a jogszerűtlenséget és persze a foglalás átmeneti jellegét.118 A nyugat-magyarországi birtokok jogszerű birtokolására vonatkozóan sok a bizonytalanság az osztrák irodalomban. Az uralkodókra nem igazolható honosságot, a kedvezményezett osztrák, stájer, krajnai vagy karintiai származású 114 Móricz Wertner: Die Grafen von Mattersdorf-Forchtenstein. Wien 1889. 74. 115 Ernst August: Anteile der Grafschaft Forchtenstein. In: ALB Bd. 2. Der Verwaltungsbezirk Eisenstadt und die Freistädte Eisenstadt und Rust. Eisenstadt 1963. 147. 116 Karl Gutkas: Der Mailberger Bund von 1451. Studien zum Verhältnis von Landesfürst und Ständen um die Mitte des 15. Jahrhunderts. Mitteilungen für Österrechische Geschichte (1966) 64. 117 Pál Engel: Andreas Baumkircher und Ungarn. Quellen zu Andreas Baumkircher im Ungarischen Staatsarchiv. In: Andreas Baumkircher und seine Zeit i. m. 250. 118 Schäfer, R.: Die Baumkircherfehde i. m. 154.
