Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153

1170 BARISKA ISTVÁN ciusában a kapuvári várnagy, haraszti Tap[l]án János mérte össze erejét a soproni kapitánnyal, Siegmund von Ebersdorffal és Sopron városával.82 Bodok László és Polek György kőszegi kapitányok, valamint Linkóháti Benedek és Bögötei Bálint kőszegi várnagyok ugyanez év augusztusában, Szent Oszvald napján kötöttek békét december 25-ig, azaz karácsony („auf den Weynachtag nachtskünftig") napjáig.83 Nem maradtak ki ugyanakkor a szombathelyi tisztségviselők sem. 1444. augusztus 17-én még Senye Tamás és Pesti Jakus szombathelyi várnagyok ígértek fegyverszünetet karácsony napjáig.84

Nem tudni, mi történt, hiszen Rumi János Vas megyei alispán és Senye Tamás szombathelyi várnagy 1445 februárjában, míg vicsói Polány Marcinkó és Senye Pál várnagyok 1445 decemberében voltak kénytelenek a fegyvernyugvásra szóló ígéretüket betartani Siegmund von Ebersdorfnak, Ausztria főkamarásának és Sopron kapitányának („herrn Sigmund von Eberstorff obristen kamrer in Österreich vnd hawpman zu Ödenbürckch").85 1443-1445 között több-kevesebb rendszerességgel folytak tehát a Frigyes ellenes kicsapások. A várnagyi és várkapitányi tisztségekben ülő familiárisok gazdái ekkorra már csak részben fedték a 14. században született főnemesség tagjait, hiszen Zsigmond alatt új generáció lépett a színre.86

1. Ulászló párthíveinek elitje képtelen volt arra, hogy familiárisaival meghátrálásra kényszerítse Frigyest. Az is igaz ugyanakkor, hogy 1443-1445 között a frontok nem mozdultak el Nyugat-Magyarországon. Ez volt az a helyzet, amely kikényszerítette a békekötést, a török háború alatt folytatott Fehde -akciók lezárására. Éppen ennek a békekötésnek a módja szúrt szemet számunkra a forrásokban. Mint kiderült ugyanis, a fent felsorolt nyugat-magyarországi familiárisok Grenzfehde, azaz szabályok közé szorított határ menti magánháború részesei voltak. Olyané, amely az örökös tartományok felől átnyúlt a magyar határon. Például akkor, amikor Rohonc és Szalónak várnagya és kapitánya, Vági Dénes 1443. március 13-án — Házi Jenő szerint — „szándékolt fegyverszünetet" („vngeuerlichen frid") kötött Sopronnal. Az „ungevaerlich" kifejezésnek azonban „ane gevaerde", azaz „gonosz csel nélkül, csalás nélkül" jelentése volt.87 A fenti szövegrészlet tehát helyesen „becsületes békét kötött" formában adható vissza, amelyben a fegyverszünet szónak ezekben az esetekben a Fehde szüneteltetése jelentésében van értelme. Példának okáért Léka esetében, ahol ki is kötötték, hogy Szent Jakab napjáig, 1444. június 24-ig fogadtak egymásnak nyugalmat. Vagy Kapuvárnál, ahol Szent Márton napig (november 11-éig) fogadtak nyugalmat. Kőszeg esetében 1444 karácsonyig szólt az egyezség hatálya. Az 1443-1445 között folyó összecsapások jellegére azonban a következő szövegrészlet derít valódi fényt: „..., welcher teyl den frid in der zeitt absagen 82 Uo. 238-239.: Nr. 286. Kapuvár, 1444. márc. 5. 83 Uo. 247.: Nr. 296. Kőszeg, 1444. aug. 3. 84 Uo. 247-248.: Nr. 297. Szombathely, 1444. aug. 17. 85 Uo. 251.: Nr. 301. Szombathely, 1445. febr. 1., valamint uo. 257.: Nr. 307. Szombathely, 1445. dec. 27. 86 Engel Pál: Nagy Lajos bárói. Történelmi Szemle (1985: 3. sz.) 393-413.; Bariska István: Vas megye városai a 15-16. században. In: Előadások Vas megye történetéről 3. (Vas megyei levéltári füzetek 9.) Szombathely 2000. 135-151. 87 Lexer, M.: Mittelhochdeutsches Handwörterbuch i. m. Bd. 2. 1118.