Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
116 SZABÓ MARIA Az első botrány kirobbanásakor senkinek sem tűnt fel, hogy Murari alezredes, éppen az érintett napon, vagyis május 22-én, az aranyrudak „megtisztelő" társaságában vette útját Bécsbe, s hagyta rá Romanellire a budapesti olasz katonai delegáció irányítását. A pecséteket tehát — természetesen Romanelli tudtával — akár ő is az értékes szállítmányra tehette. De la Rosée utólagos beszámolói inkább ezt valószínűsítik. Az ő verziója szerint Tacolival és Murarival együtt, május 3-án Segre őt is Budapestre küldte. Egy nappal előtte, amikor a tanácskormány állítólagos bukásáról érkeztek hírek Bécsbe, az olasz tábornok úgy döntött, feltétlenül legyenek ott mind a hárman az új kormány megalakulásakor. Mire a határhoz érkeztek, kiderült: a hír téves. így 5-én és 6-án is, Budapesten, a Ritz szállóban fontos megbeszélést tartottak Kun Bélával. A szerződés aláírását a kormányzótanács emberei ugyan későbbre halasztották — de la Rosée szerint azért, mert tárgyalásokat folytattak még az amerikaiakkal is —, de Erdélyi és Murari pontosította a szöveget és megegyezett az első 3 millió arany és 10 millió korona küldésében.67 Memoárjában Romanelli Bassalet de la Rosée-t hibáztatja, aki „fondorlatos módon" csalta ki tőle a misszió pecsétjét, s akinek nem mert ellentmondani, mert köztudottan jó viszonyban állt Segrével és Tacolival. Akár Romanelli tette az aranyrudak ládáira a pecsétet, akár — esetleg — Murari, tény, hogy a bankár a későbbiek során is bejáratos maradt a misszióhoz. Romanelli róla adott későbbi jellemzése — méregkeverőnek nevezi — minden valószínűséggel visszavetítés. De la Rosée ugyanis 1921-22-ben, a bécsi fegyverszüneti bizottság ellen folyó perek során írásban kétszer is azt vallotta: jóval több pénzt bízott a magyar kormány nevében Segrére, mint amennyit az beismert.68 Ha így volt, a különbözetet természetesen nemcsak Segre, de akár ő is zsebre tehette. Egyelőre sem az olasz katonai, sem a külügyi archívumból, sem magyar levéltárakból nem került elő az illegális kereskedelemben Romanelli cselekvő részvételét egyértelműen bizonyító dokumentum. Murari Budapesten maradása, a bécsi olasz misszió vezetőjének és tisztjeinek későbbi perbe fogása pedig — mint már utaltunk rá — inkább azt valószínűsíti, hogy Segre nem a kereskedelmi akciók budapesti szervezésével, hanem éppen azok fedezésével bízta meg őt.69 Miközben Murari az olasz machinációkat figyelő szövetségesek előtt észrevétlenül végezte feladatát, Romanelli rendkívüli aktivitásával azonnal magára vonta a figyelmet. Segre már Rómában felfigyelt Romanelli nagyvilági viselkedésére,70 s nem lehetetlen, hogy éppen ezen tapasztalatai birtokában küldte őt Budapestre. Az új misszióvezetőt mindig tökéletes, fess megjelenése, a Ritz szállóban berendezett hivatala és lakása, feltűnő Lancia automobilja, két agara és híres fehér lova (később a római Viktor Emánuel emlékmű egyik szobrának modellje) hamarosan Budapest ismert figurájává tette. 67 Bassalet de la Rosée: i. m. 6. 68 Uo. A levél egy rövid megjegyzése „a fegyvercsempészet vádjára furcsán reagáló" Tacolira és Romanellire is rávetíti a gyanú árnyékát. 69 Részletesen 1. Segre, R. i. m. 201-322. 70 Segre ezt Romanellinek is megemlítette egy rövid bécsi beszélgetésük során. L. Romanelli: i. m. (2. kiad.) 13.
