Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Habsburg bíborosjelölések a 17. században V/1121
1140 TUSOR PETER és tanácstalanság után122 1644. március 20-án Friedrich von Hessen-Darmstadt máltai lovag császári nominációjára.123 A választás nem mondaható túl szerencsésnek. A konvertita és császári rokon lovagot korábban még a Kúriában hozták szóba, ám Bécs a javaslatot Gonzaga és D'Esté kedvéért elvetette. 1644-re viszont Hessen-Darmstadt már kegyvesztett lett a Barberiniknél.124 Szintén a Rómára gyakorolt francia befolyás kiküszöbölésére irányuló hangsúlyváltás magyarázza, hogy Bécsben Pázmány halála után nem számoltak magyar jelölttel. Annak ellenére nem, hogy Malatesta Baglioni 1637. március 28-ai tudósításai szerint a magyar főpapok sorában többek között azért mutatkozik erőteljes érdeklődés a megürült esztergomi érseki szék iránt, mert „az esztergomi érsekek bizton számíthatnak arra, hogy Őfelsége a bíborra ajánlja őket Ószentségének, a mi urunknak, ami miatt ez a méltóság szerfölött kívánatos".125 Baglioni utóda, Gaspare Mattéi 1639 decemberében megfogalmazott emlékiratában is hiába vélte szükségesnek a pápai Államtitkárság előtt egy magyar bíboros kinevezését, aki a rekatolizáció folyamatát Pázmányhoz fogható mértékben vihetne tovább.126 A közvetlen utód, Lósy Imre (1637-1642) előléptetése fel sem vetődött.127 Lippay György (1642-1666) 128 pedig hiába tájékozódott a jezsuita Melchior Inchoffer129 révén közvetlenül a Kúriában, onnan azt a választ kapta Francesco Barberinitől, hogy bíborosi kinevezésére csak császári felterjesztés esetén nyílhat mód.130 VIII. Orbán 1644-ig tartó pontifikátusa során 1629 után egy császári alattvaló sem nyerte el a vatikáni bíbort, jóllehet Kiesi, Dietrichstein és Pázmány halála után131 1637-re összesen három császári hely üresedett meg a Szent Kollégiumban. A korábban elképzelhetetlen hosszú szünet a pápa és a Birodalom kapcsolatainak azon gyökeres fordulatáról tanúskodik, ami az 1648. évi vesztfáliai békében manifesztálódott. A bécsi udvar semmilyen tekintettel nem volt a pápára és az Egyházi Államra, egyoldalúan saját szempontjait, jelöltjét és ezzel befolyását kívánta Rómára ráerőltetni. VIII. Orbán magatartása pedig azt jelezte, számára a Kúria belső érdekei a meghatározóak, s hogy az Apostoli Szék messzemenően nem ért egyet Bécs birodalmi valláspolitikájával, 122 Vö. BAV Barb, lat., vol. 6849., Nr. 11. 123 III. Ferdinánd VIII. Orbánhoz. BAV Barb, lat., vol. 6849., Nr. 27.; BAV Barb, lat., vol. 7013., fol. 3a; vol. 7039., fol. 109r. 124 AP Archívum Saeculare (a továbbiakban AS), Acta radicalia Classis X, Nr. 196., 13. es., fol. 234-235.; ÖStA AVA Arch. Harrach, Kard. Ernst, Korresp., Kart. 136. 28. Dezember 1641. 125 BAV Barb, lat., vol. 6984., fol. 81u. 126 Péter Tusor: Due relazioni di Gaspare Mattéi nunzio apostolico a Vienna dello stato «délie cose» e di religione nel regno d'Ungheria (1639). In: Miscellanea Bibliothecae Apostolicae Vaticanae XI. (Studi e Testi 423.) Città del Vaticano 2004. 671-690., itt: 688. 127 Vö. Tusor Péter: Lósy I. Imre (1637-1642). In: Esztergomi érsekek (1001-2003) i. m. 291-296. 128 Rövid életrajzi áttekintése: Tusor Péter: Lippay IV György. In: Esztergomi érsekek (1001-2003) i. m. 296-303. 129 Római beágyazódottságára: BAV Barb, lat., vol. 6549., fol. 16r-29u. 130 AP AS Act. rad. Class. X, Nr. 196, 13. es., fol. 50-51., 234-235. 131 Amit a császári diplomácia azonnal megpróbált Wolfradt javára hasznosítani. BAV Barb, lat., vol. 7071., fol 84r.
