Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075

A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1119 nézve az ország töröktől való visszafoglalását követően, a 18. század elején sem volt már esély a késő középkori pozíciók visszaszerzésére. Más út Magyarország nyugati és északi területei számára valójában mégsem létezett. Az oszmán hódítás fő csapásvonalában fekvő Magyar Királyság megvédelmezésének és a magyarság európai keresztény kultúrkörben való megmaradásának egyetlen reális lehetősége a Habsburg Monarchiához való szoros csatlakozás volt, noha ez valóban kényszerű pozícióvesztések sorával járt együtt. Az új kutatások alapján Magyarország csakis ezen az áron állíthatta meg az oszmánok előrenyomulását és kerülhette el további nagy területeinek pusztulását, illetve a balkáni államokhoz hasonló betagolását, amivel a törökök hódítása általában hosszabb-rövidebb idővel együtt járt. S noha ennek az alapvető átalakulásnak a történelemtankönyvekben való rögzítését ugyanolyan nehéz közgondolkodásunknak elfogadnia, mint egykor a 16. század vezető magyar politikusai számára az ország irányításában betöltött szerepük tetemes csökkenését, a jelen összegzésben felvázolt folyamatokat csak akkor érthetjük meg és értelmezhetjük a korábbiaknál reálisabban, ha szembe tudunk nézni múltunk gyakran tőlünk sok tekintetben függetlenül bekövetkező, nem mindenben kedvező vagy akár részben káros fordulataival és kényszerpályáival. THE KINGDOM OF HUNGARY IN THE HABSBURG MONARCHY IN THE 16TH CENTURY (Summary) by Géza Pálffy The study, mainly based on researches done in the archives of Budapest and Vienna in the last fifteen years, tries to define the place of the Kingdom of Hungary within the Habsburg Monarchy of the House of Austria which was born by the second half of the 16th century in Central Europe. Hungarian historiography in the 19th

and

20th

centuries generally formed a predominantly negative picture of the crucial transformations following the battle of Mohács 1526 without thorough research, and, moreover, this picture constantly changed according to political considerations. Thus, Hungary would have been a mere puffer state and an economic colony for the Habsburgs, who hardly did anything worthy of mention for her. On the basis of new researches it can be stated, however, that in the 16th century Hungary was in more than one respect of crucial importance for the Habsburg composite state (zusammengesetzte Habsburgermonarchie). On the one hand, thanks to the new border defence system against the Ottomans in Hungary and Croatia, established through the cooperation between the Aulic War Council (Wiener Hofkriegsrat, founded in 1556) and the Hungarian estates, Hungary became the most important bulwark (and not a mere puffer zone) of the Habsburg Monarchy, and as such a member of one of the strongest military alliances of contemporary Europe. On the other hand, thanks to her westward export of animal stock and her copper mining, and despite the constant wars, Hungary's income (which can be put in the 1570s and 1580s to annually 750-850,000 Rhenish florins), remained one of the most important sources of revenue for the Monarchy. Moreover, flourishing cattle export made Hungary a food-supplier for the Austro-German regions of Central Europe. And, last but not least, in consequence of her position of a Central European power in the Middle Ages, the Realm of St. Stephen - or what remained of it (some 120,000 km2) - retained considerable political weight and representative role in the eyes of the Monarchy' leading politicians. More exactly, within the Habsburg Monarchy it occupied the second place, following the Holy Roman Empire, but preceding the lands of the Bohemian Crown. Yet this manifold importance of the Kingdom of Hungary involved an especially strong centralising policy as regards financial and military administration on the part of the Habsburg court. This