Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075

A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1107 gátasának lett meghatározó része, amire — az 1. táblázat számadatainak ismeretében — megmaradásához óriási szüksége volt. Ez még akkor is igaz, ha az ország hadügyigazgatásának középkori alapstruktúrája ezzel gyökeresen megváltozott, hiszen az Udvari Haditanács megalapításától kezdve a 16-17. század vonatkozásában önálló magyai hadügyről vagy önálló magyar (nemzeti) hadseregről már nem érdemes beszélni. Ezért az efféle, az irodalomban még mindig gyakran felbukkanó elképzelések — akár még a költő és hadvezér, Zrínyi Miklós (1620-1664) tevékenysége kapcsán is93

— meglehetősen értelmetlenek és történelmietlenek. Egy olyan országnak ugyanis, amelynek központi hadügyi kérdéseit a magyar javaslatok alapján a bécsi közös udvarban többnyire idegen főtisztek határozták meg, önálló hadügye és hadserege természetesen nem lehetett. (Magunk is furcsán fogadnánk, ha a horvát hadtörténetírás a Mohács előtti vagy utáni időszakra vonatkozóan önálló horvát hadügyről, a báni haderő kapcsán pedig horvát nemzeti hadseregről beszélne.) A hadügyhöz hasonlóan az 1550-1570-es évekre a vele szorosan összefüggő külügy, elsősorban a keleti diplomácia (Ostpolitik) terén is alapvető változás ment végbe.94 Mivel ennek irányítását — különösen az 1547. évi Habsburg-oszmán békeszerződés után megszülető konstantinápolyi állandó Habsburg-követség révén — diplomáciai tekintetben a Titkos Tanács, katonai vonatkozásokban pedig részben már ekkor az Udvari Haditanács vette át, a magyarok számára e téren is hamarosan eljött a kényszerű, bár sohasem teljes visszaszorulás időszaka. Míg az 1526 utáni évtizedekben, egészen az 1568. évi drinápolyi békéig néhány németalföldi, francia és lengyel diplomata mellett még számos magyarországi, elsősorban a törökök nyelvében és szokásaiban jártas szerbet, horvátot, dalmatát és magyart alkalmazott a bécsi politikai vezetés, a konstantinápolyi állandó misszió létrehozása után két évtizeddel rájuk egyre kevésbé volt szükség. Erre az időre — a Haditanács tagjaihoz hasonlóan, akiknek jelen-93 Vö. pl.

Perjés Géza: Gróf Zrínyi Miklós (1620-1664). In: A magyar hadtörténelem évszázadai. Szerk. Király Béla-Veszprémy László. Bp. 2003. 121. 94 Ehelyütt is csak a legfontosabb munkákat említhetjük:

Anton von Gévay: Urkunden und Actenstücke zur Geschichte der Verhältnisse zwischen Österreich, Ungern und der Pforte im XVI. und XVII. Jahrhunderte. Bd. 1-3. (1527-1541) Wien 1840-1842.; Török Pál: I. Ferdinánd konstantinápolyi vbéketárgyalásai 1527-1547. (Értekezések a történeti tudományok köréből XXTV/12.) Bp. 1930.; Zontar, Josip: Obvescevalna sluzba in diplomacija avstrijskih Habsburzanov v boju proti Turkom v 16. stoletju. Der Kundschafterdienst und die Diplomatie der österreichischen Habsburger im Kampf gegen die Türken im 16. Jahrhundert. (Slovenska Akademija Znanosti i Umetnosti, Razred za Zgodovinske i Druzbene Vede I. Delà 18.; Institut za Obco in Naradno Zgodovino 5.) Ljubljana 1973.; Ernst Dieter Petritsçh: Der habsburgisch-osmanische Friedensvertrag des Jahres 1547. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 38. (1985) 49-80.; Austro-Turcica 1541-1552, Diplomatische Akten des habsburgischen Gesandtschaftsverkehrs mit der Hohen Pforte im Zeitalter Süleymans des Prächtigen. Bearbeitet von Srecko M. Dzaja unter Mitarbeit von Günter Weiß. In Verbindung mit Mathias Bernath hrsg. Karl Nehring. (Südosteuropäische Arbeiten 95.) München 1995.; Két tárgyalás Sztambulban. Hyeronimus taski tárgyalása a töröknél János király nevében. Habardanecz János jelentése 1528. nyári sztambuli tárgyalásairól. A kötetet összeáll. Barta Gábor. A tanulmányokat és a jegyzeteket írta Barta Gábor és Fodor Pál. (Régi Magyar Könyvtár, Források 5.)Bp. 1996.; Ágoston Gábor: Az oszmán és az európai diplomácia a kölcsönösség felé vezető úton. In: Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Főszerk. Hanák Péter. Szerk. Nagy Mariann. Pécs 1997. 83-99., vö. még újabban Das Osmanische Reich und die Habsburgermonarchie. Akten des internationalen Kongresses zum 150-jährigen Bestehen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung Wien, 22.-25. September 2004. Hrsg. Marlene Kurz-Martin Scheutz-Karl Vocelka-Thomas Winkelbauer. (Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, Erg. J3d. 48.) Wien-München 2005.