Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075

A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1103 folyásuk tehát az egész monarchia szempontjából is kiemelkedőnek tekinthető. A Thomas Winkelbauer által a monarchia összetartó erejének {Kitt der Habsburgermonarchie) nevezett,75 nemzetek feletti arisztokrácia tehát a 16. század közepén már a Magyar Királyság politikai elitjének egy részét is magába foglalta. Mindezek ismeretében érthető igazán, miért nem okozott a bécsi politikai elitnek szinte semmiféle problémát a magyar főnemes, Thurzó Ferenc udvari kamaraelnöksége. E családi kapcsolatok ugyanakkor I. Ferdinánd számára kiváló segítséget kínáltak központosító, modernizációs célkitűzései végrehajtásához. Végezetül nem feledhetjük, hogy e családok egyúttal a kor legbőkezűbb mecénásai közé is tartoztak.76

Hans Ungnad például Magyarországról való távozása után, Württembergben az első délszláv nyelvű bibliafordítások kiadásával hívta fel magára a figyelmet, unokaöccse, „a hadügyminiszter" David szabadidejében zsoltárokat fordított, sőt támogatta Nádasdy Ferenc udvari papja, Magyari István egyik magyar nyelvű munkájának (Kézbeli könyvecske) megjelentetését is. Julius Graf zu Salm semptei birtokán pedig a neves protestáns prédikátor, Bornemisza Péter nyomdaalapítását vette gondviselésébe. Azaz ebben az időszakban a nagy hatalmú udvari főméltóság, a befolyásos kamaraelnök, a „késő reneszánsz lovag", a végvidéki főkapitány és a vállalkozó, mecénás főúr még nagyon gyakran elválaszthatatlan volt egymástól. Ez a különleges rokoni hálózat tehát nemcsak komoly politikai, hatalmi és gazdasági erőt képviselt, de egyúttal a 16. századi késő reneszánsz, valamint a humanizmus és a reformáció egyik fő támogatója és ezáltal a közép-európai Habsburg Monarchia kulturális kapcsolatainak egyik mozgatóereje volt.77 A közös és a magyar ügyek problémája18 Míg a magyar politikai elit karrierlehetőségeit a bécsi integráció és a monarchiabeli családi kapcsolatok általában komolyan segítették, a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia udvarának és kormányzásának közössé válása ugyanezen réteg politikai mozgásterét tetemesen csökkentette. A sokat emlegetett, külföldi közös udvarnak és a közös uralkodók igazgatásának köszönhetően ugyanis a magyarországi kérdések igen jelentős része már ekkor közös vagy — miként a korban fogalmaztak — vegyes üggyé (negotia mixta) vált. Bár 1526 előtt Budán Jagelló-királyok vezette udvar működött, ennek ellenére az országot érintő minden fontos kérdés (a külügyektől a végvárakon át a bányászatig) egyértelműen magyar/magyarországi ügynek számított, és többnyire a királyi tanácsban (consilium regis) ülő magyar főméltóságok és köznemesi ülnökök döntéskörébe tartozott.79

Ez a h

elyzet a Magyar Királyságnak a Habs-75 Winkelbauer, T.: Ständefreiheit und Fürstenmacht i. m. 191-194. 76 Az alábbiakra részletesebben

Pálffy G: A tizenhatodik század i. m., különösen 203-207. 77 Számos remek példával vö. Robert John Weston Evans: The Wechel Presses. Humanism and Calvinism in Central Europe 1572-1627. Oxford 1975. és Uő: Rudolf II and his World. A Study in Intellectual History 1576-1612. 2nd corr. edition. Oxford 1984. 78 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai III.: Hatóság- és hivataltörténet 1.) Bp. 1946. 83-85.; újabban Pálffy G: A bécsi udvar és a magyar rendek i. m. 338-344. 79 Kubinyi András:

Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idejében. Századok 122. (1988) 147-215. és Uő: A kirájyi tanács köznemesi ülnökei a Jagelló-korban. In: Mályusz Elemér Emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Éva-Fügedi Erik-Maksay Ferenc. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok) Bp. 1984. 257-268.