Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
1100 PÁLFFY GÉZA Gersei Pethő János és ghymesi Forgách Simon pályáját udvari és katonai szolgálataik mellett szintén előmozdította osztrák feleségeik (Elisabeth von Sinzendorf, illetve Ursula Pemfflinger) tekintélyes kapcsolatrendszere, amely azután mindkettőjüket alsó-ausztriai nemességhez is juttatta. A 16. század második feléig a külföldi és magyar főméltóságokkal kötött talán legérdekesebb házasságsorozat azonban három magyar arisztokrata hölgy (Székely Magdolna és két leánya, felsőlendvai Széchy Margit és bethlenfalvi Thurzó Erzsébet) nevéhez fűződött. Ezt elsősorban komoly hatalmi tényezők motiválták, de politikai és gazdasági, sőt még kulturális hatásai is messze túlmutattak a Magyar Ki* rályság határain. Miként a mellékelt genealógiai táblán68 remélhetőleg jól nyomon követhető, Székely Magdolnát a mohácsi csatamezőn elesett első férjét (Széchy Tamást) követően előbb a Magyar Királyság országbírája, majd helytartója (1532-1542), bethlenfalvi Thurzó Elek,69 végül élete delelőjén (1544) a cseh főnemes, Jan z Pernstejna (németesen Johann von Pernstein) jegyezte el. Magdolna asszony három házasságából született gyermekeinek családi kapcsolatai azután több magyar, osztrák-német és cseh família számára nyitottak egészen komoly lehetőségeket. Széchy Tamástól született leányát, Margitot ugyanis előbb Bécs 1529. évi neves védőjének (id. Niklas Graf zu Salmnak) fia, a magyarországi törökellenes határvédelem 1540-es évekbeli kiépítésében meghatározó szerepet játszó, ifj. Niklas Graf zu Salm und Neuburg, egyúttal I. Ferdinánd bécsi udvari főkamarása (1529-1550) vette feleségül. Az utóbbi Egerben, 1550 decemberének végén bekövetkezett halála után viszont Margit asszony az észak-itáliai-tiroli származású Pyrcho Graf von Arcónak, Ferdinánd király későbbi másik főkamarása, Scipio von Arco testvérének a hitvestársa lett. Mindkét főkamarás az uralkodó megbecsült és befolyásos tanácsadója volt,70 így udvari kapcsolataikat gyermekeik, valamint magyar és cseh rokonaik is bőséggel kamatoztathatták. Széchy Margit ifj. Niklas Graf zu Salmtól született fiai (Eck, III. Niklas és Julius) nem véletlenül nevelkedtek apródkoruktól a közös bécsi udvarban. Ezt követően részben folytatták apjuk magyarországi szolgálatát. Eck 1548-ban már kamarásként kísérte Ferdinánd királyt a magyar országgyűlésre, majd lett pozsonyi ispán és Pozsony várának kapitánya, végül haláláig a császárvárost oltalmazó győri végvidék generálisa (1560-1574). A görögül, latinul, olaszul és 68 Színes és ennek köszönhetően valamivel érzékletesebb reprodukciója Pálffy Géza: Közös állam, közös udvar, közös arisztokrácia. Hatalomépítés testvérházasságokkal a Habsburg Birodalomban a 16., században. História 26. (2004: 5. sz.) 17. 69 Ujabban vö. Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése. (Források a Habsburg-magyar kapcsolatok történetéhez) I. 1526-1532. Közreadja és a bevezető tanulmányt írta Erdélyi Gabriella. (Lymbus kötetek 1.) Bp. 2005. 70 Ferdinánd legfőbb tanácsadóira Eduard Rosenthal: Die Behördeorganisation Kaiser Ferdinands I. Das Vorbild der Verwaltungsorganisation in den deutschen Territorien. Ein Beitrag zur Geschichte des Verwaltungsrechtes. Archiv für österreichische Geschichte 69. (1887) 53-316.; Ferdinand Menőik: Beiträge zur Geschichte der kaiserlichen Hofämter. Uo. 87. (1899) 447-563.; Helmut Goetz: Die geheimen Ratgeber Ferdinands I. (1503-1564). Ihre Persönlichkeit im Urteil der Nuntien und Gesandten. Quellen und Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken 42-43. (1963) 453-494. és újabban Heinz Noflatscher: Räte und Herrscher. Politische Eliten an den Habsburgerhöfen der österreichischen Länder 1480-1530. (Veröffentlichungen des Instituts für europäische Geschichte Mainz, Abteilung Universalgeschichte 161.; Beiträge zur Sozial- und Verfassungsgeschichte des Alten Reiches 14.) Mainz 1999.
