Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075

A MAGYAR KIRÁLYSÁG A 16. SZÁZADI HABSBURG MONARCHIÁBAN 1093 nak az ismeretét szívják magukba a szabad lelkek. Ha otthon nevelik őket, mivel nem látnak, nem hallanak, nem tapasztalnak mást, mint otthonit, azon túl nem tudnak semmit. Ezért igen hasznos lenne, ha Nagyságod a fejedelem udvarába jönne egy bizonyos időre. Vannak itt már más előkelő ifjak Magyarországról, akikkel el lehet űzni az unalmat, ha netalán elfogná lelkét. Ezeknek, mint látjuk, az udvari társalgás sok tekintetben hasznos."53 - a fokozatosan javuló viszony Ferdinánd és a magyar nemesség egy része között, amelyben a kompromisszumokra mindig kész Várday Pál (1542-1549) és Újlaky Ferenc (1550-1554) helytartóknak, valamint a Magyar Kamara vezető tisztviselőinek igen nagy érdemeik voltak; - Ferdinánd rendszeres részvétele a magyar országgyűléseken 1542 után; - a magyar főnemesek fokozatos felismerése a bécsi udvarbeli jelenlétből származó előnyökkel kapcsolatban; - házassági kapcsolatok osztrák és magyar (sőt részben még cseh) nemesek között (amint erre még visszatérünk); - a császárvárosban megnyíló új iskolák (a jezsuita gimnázium és az alsó-ausztriai tartományi iskola); - végül a polgárháború után fokozatosan konszolidálódó belpolitikai helyzet is ezt a folyamatot segítette. Ennek köszönhetően az 1550-es évektől kezdve a magyar főnemesek már gyakrabban küldték gyermekeiket hosszabb-rövidebb időre bécsi udvarbeli szolgálatra. Többségük — a 3. táblázat adatainak megfelelően — az 1, 2, 3 vagy 4 lovassal szolgáló udvarnokok (Hofdiener) és az étekfogók (Truchseß) közé tartozott, de néhányan az udvarbeli ranglétrán, hosszabb szolgálat után előmetélővé (Vorschneider) vagy pohárnokká (Mundschenk) is előléptek. Udvari főméltóságot azonban szinte senki sem viselt közülük, az egyetlen kivétel a bevezetőben említett Magyar Kamara-elnök (1549-1556), Thurzó Ferenc volt, aki 1556-tól néhány éven át az Udvari Kamara elnökségét is betöltötte.54 Ez nem jelentett mást, mint hogy — modern kifejezéssel élve — ekkor ő volt a Habsburg Monarchia „közös pénzügyminisztere". Rajta kívül a 16. században egyedül Pálffy Miklós emelkedett magasabb udvari tisztségre, aki több esztendős, főhercegi udvartartásbeli szolgálat után 1576-ban, II. Rudolf császár trónra léptekor ún. Oberstsilberkämmerer lett.55 A 16. században a kamarások (Kämmerer) között sem nagyon találunk magyarokat, noha korábban Budán — mint már utaltunk rá — e tisztségekben is a magyar nemesség volt túlsúlyban. Az 1554 és 1560 között a 3. táblázatban jelzett egyetlen személy az a Macedóniai Péter volt, aki 1542 előttől kezdődően — amikor még csupán apród (Edelknabe) volt —, hosszabb bécsi szolgálat után juthatott 1553 második felében e tisztségbe. Felemelkedésében persze nem csekély szerepet 53 Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint. Bp. 1943. 53. (1550. július 16., Köln) Oláh udvarára újabban 1. Fazekas István: Oláh Miklós esztergomi érsek udvara (1553-1568). In: Idővel paloták... i. m. 343-360. 54 Rauscher, P.: Zwischen Ständen und Gläubigern i. m. 140., 150. 55 Hausenblasová,

J. : Der Hof Kaiser Rudolfs IL i. m. 253. és Pálffy Géza: A Pálffy család felemelkedése a 16. században. In: Pálfiovci v novoveku. Vzostup vyznamného uhorského sl'achtického rodu. Zborník z vedeckej konferencie Bratislava 20. mája 2003. Edd. Anna Fundárková-Géza Pálffy. Bratislava-Bp. 2003. 17-36., különösen 32-35.