Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pálffy Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában V/1075
1076 PÁLFFYGÉZA Habsburg Monarchiához való viszonyáról ugyanis az elmúlt másfél évszázadban valóban sok megalapozatlan állítás született. Ezek jelentős részét azonban nem forrásokra épített, tényszerű kutatási eredmények, hanem gyakran az adott korszakok politikai és közhangulata, valamint prekoncepciók és előítéletek motiválták. Elegendő ehelyütt a 19. század második felének nemzeti romantikus történelemszemléletére vagy a politikai elit, a főnemesség és általában a nyugati (bécsi) kapcsolatok kutatását meglehetősen elhanyagoló 1945/48 utáni történetírásra gondolnunk. Mindezeknek köszönhetően a Mohács utáni alapvető változásokról az elmúlt évszázadban oly sok, nem kellően megalapozott vélemény került be a történeti köztudatba és a középiskolai, egyetemi tankönyvekbe, majd nyert — Takáts Sándor szavait idézve — sokszoros ismételgetéssel olyannyira megerősítést, hogy még néhány kiváló historikus (mint például Szekfű Gyula vagy Szakály Ferenc4 ) alapkutatásai ellenére is csak kis mértékben kerülhettek árnyalásra vagy módosításra. Az elmúlt évtizedek újabb levéltári kutatásainak eredményei azonban immáron lehetővé teszik, hogy a források alapján és a magyar történelmet az európai fejlődés menetébe helyezve összegezzük, mi változott (meg) Mohács után. Másként fogalmazva: a Magyar Királyság milyen helyzetben, milyen körülmények, lehetőségek, nehézségek és problémák közepette lett az éppen születőben lévő Duna menti Habsburg Monarchia része? Erre annál is inkább nagy szükség van, mert miközben Szakály Ferenc az oszmán hódítás és a velejáró nagy háborúskodások mérlegét — feltéve a kérdést: Mi veszett Mohács után? — már közel két évtizede gondosan összegezte,5 addig a Magyar Királyságnak a Habsburg Monarchiához való csatlakozása alig-alig került alaposabb vizsgálatra. Alábbi írásunk tehát számos történész-elődünk kutatását igyekszik kiegészíteni, és a két nagyhatalom határvidékére került Magyarország esetében ezúttal a Habsburg-oldalról — legalábbis a 16. század vonatkozásában — egy évtizednyi, főként bécsi, budapesti, pozsonyi és zágrábi levéltári kutatások alapján egyfajta mérleget készíteni. « Fordulópontok a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia kora újkori történetében^ A Magyar Királyság története Ferdinánd osztrák főherceg 1527. november 3-ai székesfehérvári királykoronázását követően több évszázadra, egészen Monarchia része, és nem osztjuk azt a koncepciót, hogy 1541 után „Királyi Magyarország" néven egy különleges magyar állam jött volna létre, és állt volna 1686-ig fenn, vagy vált volna a Magyar Királyságból ki. Uo. 12. és R. Várkonyi Ágnes: Három évszázad Magyarország történetében 1526-1790. I. köt. A megosztottság évszázada 1526-1606. Bp. 1999. 47-77.: „A Királyi Magyarország kialakulása" című fejezet; ill. a régebbi irodalomból Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszti címtára 1607-1608. Levéltári Közlemények 43. (1972: 2. sz.) 266-267. 4 L. különösen Szekfű Gyula: Magyar történet. III. köt. 2. bőv, teljes kiad. Bp. 1935. 63-167.: „A Habsburg-királyság berendezése" (63-100.) és „A kereszténység védőbástyája. A védelem királyi szervezése" (101-167.) című fejezetek, ill. Szakály Ferenc: Török kori történelmünk kritikus kérdései. Elhangzott 1997. február 7-én. (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián) Bp. 1999. 5 Szakály Ferenc: Mi veszett Mohács után? A magyarországi török uralom mérlege. Valóság 31. (1988: 3. sz.) 39-51. és újabban Pálffy Géza: A másfél évszázadnyi török uralom mérlege. In: Magyar évszázadok. Tanulmányok Kosáry Domokos 90. születésnapjára. Szerk. Ormos Mária. Bp. 2003. 73-87. 6 A témára vonatkozó legfontosabb dolgozatok (a teljesség igénye nélkül, a megjelenés időrendjében): Hermann Zsuzsanna: Az 1515. évi Habsburg-Jagelló szerződés. Adalék a Habsburgok
