Századok – 2007

KRÓNIKA - Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat 2007. május 12-én megtartott tisztújító közgyűléséről IV/1061

KRÓNIKA 1071 is inkább kiemelhetünk közülük többet, mert míg a Társulat vezetősége által 2003-ban kiküldött bizottság a lap egyik gyengéjét az egyetemes történeti témájú dolgozatok törpe számában látta, addig most a megnövekedett számú egyetemes témájú, illetve kapcsolattörténeti munka jelentős része e műfaj szülötte. Kiváltképp ilyennek látjuk a római jog, és az európai jogfejlődés középkori országgyűléseinkre gyakorolt hatásának bemutatását (2005/2), a Lotaringiához (is) köthető katonaság tizenöt éves háborúban vitt szerepének hallatlanul adatgazdag tárgyalását (2004/5.), az ellenreformáció szempontjából igen lényeges katolikus missziók 17. századi nagy korszakának magyarországi vonatkozásait taglaló írást (2004/4), az 1848-1849. évi magyar forradalom és szabadságharc belgiumi liberális katolikus sajtóban való tükröződésének bemutatását (2003/5.), a „keleti élettér" hitleri germanizálási kísérlete sokszor feldolgozott témájáról tömören tájékoztató dolgozatot (2003/6.). A magyar témájú cikkek esetében is szigorú követelmény volt a hungarocentrikus nézőpont kerülése, a szélesebb horizont kémlelése. Az 1860. évi októberi diploma nyomán az államrendőrség és a besúgóhálózat viszonyaiban bekövetkezett változásokról reálisan tájékoztató közleményt (2006/6.), valamint Rassay Károly élete korábban szinte teljesen ismeretlen utolsó évtizedének szép ábrázolását emeljük ki ebből a szempontból (2003/6.). Miközben sajnálattal regisztráljuk, hogy a kimondottan történetelméleti és -módszertani írások száma ezekben az években sem gyarapodott a lapban, ám bizonyára hiba lenne nem említeni, hogy a figyelmes olvasó feltehetőleg elismerően nyugtázza számos írás módszertani igényességét. A kiemelt írásokon túl ebből a szempontból a reformkortól az első világháborúig terjedő időszak társadalomteremtő fogalomalkotását boncolgató terjedelmes közleményre hívjuk fel a figyelmet (2003/5.). Az ún. évfordulós történetírást —jól tudjuk — nem kevés veszedelem lengi körül, ugyanakkor az is tény, hogy az egy-egy személyre, jelentős, ám időközben az múlt ködébe vesző eseményre a jubileum orvén áradó figyelem újabb kutatásoknak adhat lendületet. 2003-ban a 200 éve született Deák Ferencre, ez esztendő elején az 1947. évi párizsi békeszerződés 60., az elmúlt esztendőben a félszáz esztendeje történt magyar forradalom és szabadságharcra emlékeztünk. A Deák Ferencet idéző kötet (2003/5.) írásai révén többet tudunk a haza bölcse 1833-1835 közötti követjelentéseiről, tisztábban látjuk a reformkor vonatkozásában államjogi nézeteit, Görgei Artúrhoz fűződő viszonyáról is több ismeretünk van, sőt Deák és a kiegyezés számos műben feldolgozott témáját taglaló írás is hozott megszívlelendő, új szempontokat. Az 1947. évi párizsi békeszerződésre emlékezve annak széles történeti összefüggéseit idéztük fel, a megjelent írások közül most az Antonescu-rezsim 1940-1944 közötti békeelképzeléseinek bemutatását emeljük ki (2007/1.). A forradalom és szabadságharc előtt tisztelgő szám (2006/5.) egyik jelentős tanulmánya fél évtizedes időtávon vizsgálja a magyar-jugoszláv-szovjet kapcsolatok alakulását, a másik terjedelmesebb dolgozat azzal hozott újat, hogy a helyi hatalom viszonyait tárja fel nagy alapossággal. Mára alaposan háttérbe szorult a lap forrásközlő hagyománya, ám valóban nagyon lényeges új források esetében folytattuk ezt a gyakorlatot: ennek jegyé-