Századok – 2007

KRÓNIKA - Gerics József (1931-2007) (Solymosi László) IV/1057

1058 KRÓNIKA több ezer középiskolai történelem szakos tanár és több mint kétszáz levéltáros képzésében vett részt. Tanítványai közül számosan történészként, levéltárosként tevékenykednek. Szigorú tanár volt, különösen pályája elején. Hírhedtek voltak a történész hallgatók számára tartott latin órái. Sokan kínlódtak összetett ragozási feladatain (pl. quod Chronicon Pictum Vindobonense; quod oppidum maius). Előzetes bejelentés után ugyan tudomásul vett egy-egy órai hiányzást, de többletfeladatot rótt az illetőre: latin beszámolót kellett írnia mulasztása okáról, legyen az futballmeccs vagy külföldi utazás. Ha elégedetlen volt a hallgató szemináriumi előadásával, megkövetelte egy javított változat előadását a következő órán. Az is előfordult, hogy a hallgatót kiküldte a szemináriumi óráról, mert úgy ítélte meg, nem készült fel megfelelően a feladott anyagból. Mindenkiből a legtöbbet akarta kihozni. Talán szigorúsága, zárkózottsága, nehezen oldódó egyénisége magyarázza, hogy bár sok tanítványa volt, kevesen írtak hozzá diplomamunkát. Gerics József sokoldalú tudományos tevékenységének tágabb időkerete a középkor, szűkebb és meghatározó korszaka az Árpád-kor. Munkásságának két pillére pályája indulása óta a kormányzattörténet és a krónikakutatás volt. Horváth Jánoshoz írt diplomamunkáját Kézai Simon alkotásának szentelte (Adalékok a Kézai-krónika problémáinak megoldásához). Az 1957-ben megjelent mű alapvető újdonságát annak a szellemi háttérnek, műveltségnek a kibontása jelentette, amelyben Kézai alkotása megszületett. 1956-ban kiadott első közleménye pedig kormányzattörténet a javából (A királyi kápolna tagjai által folytatott hiteleshelyi tevékenység történetéhez). Ebben Kumorovitz L. Bernát Anjou-kori kutatásait egészítette ki a 13. századi előzményekkel. Ezt az irányt folytatta volna az aspirantúra tematikája (A Magyar Királyi Kancellária az Anjou-kortól a XV. század elejéig, különös tekintettel a királyi kúria bíráskodására), amelyből azonban csak néhány tanulmány készült el. Gerics József 1960. január 29-én védte meg Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái című kandidátusi értekezését. A két opponens Kumorovitz L. Bernát és Mezey László volt. A rangos bizottságot Elekes Lajos elnök, továbbá Györffy György, Hahn István, Horváth Pál, Mályusz Elemér, Pirnát Antal, Székely György és Szilágyi Loránd alkotta. Úgy ítélték meg, hogy az értekezés „a középkori forráskritika ez ideig nem eléggé méltányolt stúdiumának értékes gyarapítása. Sikerrel oldja meg feladatát, a feltételezett »ősgesta« keletkezési idejének az eddigieknél valószínűbb meghatározását. Munkáját filológiai pontosság, szövegkritikai igényesség mellett a vizsgált kor társadalmi fejlődésének alapos ismerete jellemzi." A mű 1961-ben nyomtatásban is megjelent. Kereken húsz esztendővel később, 1981. október 12-én védte meg Gerics József akadémiai doktori értekezését (A magyarországi rendiség korai szakasza, intézményei és helyük az európai fejlődésben), amely 1987-ben A korai rendiség Európában és Magyarországon címmel látott napvilágot. Az értekezést bíráló bizottság elnöke (Mályusz Elemér) és tagjai (Horváth Pál, Klaniczay Tibor, Kubinyi András), valamint a három opponens (Bónis György, Elekes Lajos, Kristó Gyula) egyöntetűen nagyra értékelte a rendiség korai intézményeinek és ideológiájának Európa egészére kiterjedő áttekintését, a korai rendi állam in-