Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
GUIDO ROMANELLI MAGYARORSZÁGI KÜLDETÉSE 1919-BEN 105 ti olasz missziók iratanyaga - katonai és diplomáciai vonatkozásain túl - részletes/értékes tájékoztatást ad a térségben az első világháborút követően kialakult óriási zűrzavarról. A párizsi olasz békedelegációhoz, és a legfelső olasz katonai vezetéshez eljuttatott gyakori és részletes jelentéseik fontos információs források, segítenek a Kárpát-medence teljes átrendeződéséhez vezető bonyolult átmenet megértésében, a tanácsköztársaság és a román megszállás időszakának megítélésében. A győztes hatalmak egymással versengő érdekei jól tetten érhetők már a különböző nemzetiségű bécsi missziók megalakításában is.10 A bécsi (Szövetséges) Olasz Fegyverszüneti Bizottság Guido Romanelli 11 1919. május 6-án érkezett az osztrák fővárosba, telve lelkesedéssel és bizonyítási vággyal. Nem kedvelte a kaszárnyaéletet, és örült, hogy több éves hiábavaló próbálkozás után külszolgálatra vezényelték. Azt remélte, végre hasznát veheti társadalomtudományi és gyarmatügyi diplomájának, kiváló francia és angol, valamint jó német nyelvtudásának.12 Olaszország az 1918. november 3-án aláírt padovai fegyverszünetet követően már a hónap végén — minden szövetségesét megelőzve — megkezdte egy, az egyezmény végrehajtását ellenőrző katonai misszió szervezését.13 A bécsi (Szövetséges) Olasz Fegyverszüneti Bizottság14 december 28-án kezdte meg munkáját az osztrák fővárosban, s létszáma hamarosan száz fő fölé nőtt. A vesztes országok hadseregeinek leszerelését kidolgozó és ellenőrző katonai képviseletek működését 1918 végén a Legfelső Szövetséges Haditanács, majd 1919 januárjától a párizsi békekonferencia szabályozta. Budapesten a francia Ferdinand Vix vezetésével jött létre az első antant misszió — a bécsi Segre-bizottságnál egy hónappal korábban — és ennek kellett mintául szolgálnia az olasz bizottság számára is.15 A mondat megfogalmazása nem szerencsés. Nem azért jött létre, hogy mintául szolgáljon. Az olaszoknak kellett volna mintát látniuk benne. Az antant belső ellentétei azonban 1918 végén már szinte lehetetlenné tették az érdekek összehangolását, a közös fellépést. Az olaszok sze-23-24 aprile 1993. Cur. Francesco Guida. Roma, Lithos, 1996. 173-200.; Arday Lajos: Térkép csata után. Magyarország a brit külpolitikában 1918-1919. Budapest, Magvető, 1990. 266-287. 10 Fornaro: i. m. 199. 11 Romanelli 1876-ban született, 12 évesen került a római katonai kollégiumba, a katonai akadémiát Torinóban végezte, 1896-ban avatták hadnaggyá. Tüzértiszti tanfolyamot végzett, majd 1897-ben elhagyta az olasz királyi haderőt, s csak 1905-ben tért vissza. 1911-ben részt vett a tripoliszi háborúban, az első világháborúban az afrikai hadszíntéren, majd végül a Piavénél harcolt. Időközben 1917-ben alezredessé lépett elő, 1919-től pedig a hivatalos iratok már lovagi címmel említik. L. AUSSME, Carte Biografie, 110/111. sz. 12 A háború előtt néhány hónapot már a londoni, majd a berlini olasz attasé mellett töltött. A II. világháború után publikált néhány külpolitikai elemzést olasz és francia napilapokban és folyóiratokban - többek között Magyarországról is. 13 Ez érthető, hiszen a fegyverszüneti egyezmény elsősorban az olasz érdekeket tartotta szeme előtt, s az antant részéről Armando Diaz olasz tábornok írta alá. 14 A Commissione Militare (Interalleata) Italiana d'Armistizio 1920 januárjáig működött. 15 Roberto Segre: La Missione Militare Italiana per L'Armistizio, (dicembre 1919 - gennaio 1920). Bologna, Zanichelli, 1928. 5.
