Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: A Tripartitum és forrásai IV/1011
1022 BLAZOVICH LASZLO Tamás mester, az erdélyi egyház őrkanonokja, a püspök általános helynöke pedig 1340. július 1-én kiadott oklevelében kijelenti, hogy az ország szokása szerint a leánynegyedet nem birtokban, hanem pénzben kell kiadni. Ennek ellenére Sumbur fia Petheu édestestvérének, Ilonának a leánynegyedét birtokban adta ki.58 1325-ből és 1329-ből két olyan jogesetet is tartalmaz gyűjtésünk, amelyben leánynegyedként földet adtak, és az ország szokása szerint kikötötték annak későbbi megváltási lehetőségét.59 E megoldás ellenkezőjére bizonyítottan akad példa, ugyanis a kői káptalan 1329. július 1-én kiadott oklevelében arról tudósít, hogy a Bodrog megyei szentgyörgyi Ilbow fia Lőrinc leányai: Azzouth és Nigia az őket minden birtokból megillető már megkapott leánynegyedüket 50 márkáért eladták Nagy Péter fiának, Petheu-nak.60 Sajátosan alakult 1337 júliusában Edus bárcai {de Barcha) nemes leányai, a nemtelenekhez férjhez ment Pethenye és Geressine leánynegyedének sorsa. Testvérük, Edus fia András, valamint másik testvérüknek, Edus fia Egyednek a fiai, Demeter és Márton a leánynegyed birtokban való kiadásához hozzájárultak. Az iktatáskor azonban atyafiaik, Miklós fia Mikow mester, valamint János fia Tamás másik Bárcára való nemesek, rokonság és szomszédság címén az iktatástól a feleket eltiltották. Amikor a jogvitában János mester borsodi főesperes az eltiltás oka felől tudakozódott, azt válaszolták, hogy ők Edus fiaival és unokáival egy ágból, ugyanattól az őstől származnak, és velük bármilyen birtokosztályban egy ágon vannak, és nem akarják, hogy birtokaik idegen kézre kerüljenek, ezért tiltották el az iktatást, mondván, hogy az ország szokása szerint a leánynegyedet nemcsak birtokban lehet kiadni, hanem pénz fizetésével is. Az úrnők ügyvédje azt felelte, hogy mivel az úrnők a szükségtől kényszerítve nemtelenekhez mentek férjhez, leánynegyedüket nem pénz fizetésével, hanem az ország szokása szerint birtokban kívánják megkapni atyafiaiktól és rokonaiktól. Ezt hallván a helynök és az egri káptalan tagjai, nehogy az úrnők és utódaik nemtelenné váljanak, haladéktalanul elrendelte az úrnők beiktatását. Mégis, nehogy az ország törvényei ellen tegyen, az ügyet 1338. május l-re a főpapok és bárók, valamint nemesek elé tette Visegrádra.61 János mester borsodi főesperes a vitában a kialakuló szabályoknak megfelelően döntött, hiszen a Hármaskönyv vonatkozó artikulusa hasonlóképpen fogalmaz. Kérdés, hogy az ügyben minden osztályos atyafit megkérdeztek-e. Miután a leánynegyed kiadásának a Hármaskönyv által megfogalmazott eseteit62 felleltük az általunk kigyűjtött oklevelekből, annyit megállapíthatunk, hogy bár a törvényes öröklés formái közé sorolhatjuk, ezen belül többféle módja alakult ki az évszázadok során, ami gyakran jogvita kialakulására adott lehetőséget. Ebből következik az, hogy esetei nagy számban fordulnak elő okleveleinkben. Áttekintettük a birtokadományozás és a birtoklás különböző eseteit tárgyaló okleveleinket és feltártuk azon elvi álláspontokat, amelyeket a király, az 58 AOklt XXIV 419. sz. 59 AOklt IX. 22. sz., XIII. (1329) 127. sz. 60 AOklt XXIII. 388. sz. 61 AOklt XXI. (kézirat). 62 HK I. 29. 7-9.
