Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Blazovich László: A Tripartitum és forrásai IV/1011

Blazovich László A TRIPARTITUM ÉS FORRÁSAI I. A Tripartitumot — bár több mint ötven kiadást ért meg, valamint nagy a róla szóló feldolgozások és cikkek száma — időnként mégis külföldi szerzők írásai állítják újra figyelmünk középpontjába. így történt ez a legutóbbi időben is. Bónis Györgynek a Studia Slavicab&n 1965-ben német nyelven megjelent tanulmánya,1 Zlinszky János egy kisebb írása,

2

valamint a mű Csíky Kálmán-féle fordításának újabb kiadása3

mellett a 20. század második felében csak összefoglaló, a korábbi szakirodalom eredményeire épülő írások jelentek meg a műről és szerzőjéről. Ezt a csöndet törte meg a legutóbb Martyn Rady, aki a The English Historical Review -ban a mű Prológusának forrásait feltáró tanulmányával,4 amelynek egy korábbi változatát a „Werbőczy, szokásjog és magyar törvény" című, a londoni és a Cambridge-i egyetem jogi karán 2003 áprilisában tartott konferencián adta elő. A szerző, akit a Tripartitum angol nyelvű kiadásának5

munkatársai között ugyancsak megtalálunk, a Bónis által tört úton haladva forrásvizsgálatában messzebb jutott elődjénél, és árnyaltabb képet adott Werbőczynek a Prológusban kifejtett forráshasználatáról. Nem véletlen, hogy Rady a Prológus forráselemzésére vállalkozott, mert — mint Szászy István írja a kolozsvári jogász professzorok által készített, s 1942-ben kiadott tanulmánykötetben — „A Prológus a mű tudományos, elméleti alapja. Ez tartalmazza a szerző világnézeti felfogását, jogfilozófiai megállapításait és a jogszabálytan első részét."6 Igaz ez még akkor is, ha — mint Rady kimutatta — a Prológus szövegének 40 százaléka más szerzőktől vett átvétel, és később még újabb forráshelyekre bukkanhat a tudomány. 1 György

Bónis: Der Zusammenhang der Summa Legum mit dem Tripartitum. Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae 11. (1965) 373-409. 2 Zlinszky János:

Werbőczy jogforrástana. Jogtudományi Közlöny 48. (1993. október) 374-376. 3 Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges Magyar Királyság szokásjogának hármaskönyve. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. Bp. 1990. (továbbiakban: HK). 4 Martyn Rady:

The Prologue to Werbőczy's Tripartitum and its Sources. The English Historical Rewiew 121. no. 490. (February 2006) 104-145. Köszönetnyilvánítás: 104. 5 The Customary Law of the Renowned Kingdom of Hungary: A Work in Three Parts Rendered by Stephen Werbőczy (The „Tripartitum"). Edited and translated by János M. Bak, Péter Banyó and Martyn Rady, with an introductory study by László Péter. (The Laws of the Mediewal Kingdom of Hungary. Vol. V) Bp. 2005. 6 Szászy István:

Werbőczy és a magyar magánjog. In: Werbőczy István. Bálás R Elemér, Csekey István, Szászy István és Bónis György egyetemi tanárok előadásai a Jog- és Államtudományi Kar Werbőczy halálának 400 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyen, a Tripartitum bibliográfiájával. (Universitas Francisco-Josephina Kolozsvár. Acta Juridico-Politica 2.) Kolozsvár. 1942. 93.