Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Teke Zsuzsa: Egy firenzei kereskedő a Jagelló-korban: Raggione Bontempi IV/967

EGY FIRENZEI KERESKEDŐ A JAGELLÓ-KORBAN: ... 1488-1528 985 vitt ki az országból.82

Bontempi nyilván Fuggeren keresztül jutott a rézhez. 1510 januárjában és decemberében még két szállítmány érkezett a Salviatiktól, amelyekért Bontempinek 92 forintot kellett fizetnie. A Bini üzleti könyvében felsorakoztatott firenzei szövetküldő cégek és Bontempi között az elkövetkezőkben nem tudtunk kapcsolatot kimutatni. Feltehető azonban, hogy ezek a kapcsolatok nem szakadhattak meg teljesen a továbbiakban sem, hisz kereskedelmi tevékenységét nem szüntette be, habár a korábbiakban megismert kiterjedt klientúra forrásainkból nem mutatható ki. Az 1505-1518 közötti időszakban főként a királyi udvarral lebonyolított üzletei (áruszállítás, pénzüzletek) követhetők nyomon.83

Ebben az időszakban a kincstár nyolc év alatt tizenkét ízben utalt ki neki különböző összegeket, többnyire az erdélyi városok adójának terhére. Összesítve a számokat, ez nyolc év viszonylatában évente átlag 1 502 forint értékű üzleti forgalomnak felelt meg. A kincstárral lebonyolított évi forgalmának ennél jóval nagyobbnak kellett lennie, mert a kincstár nem mindig hitelbe vásárolt, és nem mindig határozható meg a neki kiutalt összeg sem. A királyi udvar mellett egy világi és két egyházi előkelővel való üzleti kapcsolatára vannak adatok. Beriszló Péter horvát-szlavón bánnak 1513-1515 között „res diversas" szállított hitelbe. A bán egyben kincstartó is volt, és kincstartóként a főváros olasz kereskedőivel gyakorta érintkezett, akik nem csak az udvarnak, hanem neki mint bánnak is szállítottak.84 A jobbára szövetet szállító olasz kereskedők Bontempivel együtt négyen voltak: két velencei, Jacopo és Antonio de Seda, és két firenzei, Felicie és Bontempi. A bán, úgy tűnik, a velenceiek iránt volt nagyobb bizalommal, mert az áru túlnyomó részben tőlük származott. Míg a két velencei szállítmányának értéke 679 forintot tett ki, a két firenzeié mindössze 170 forintra rúgott.85 A két egyházi előkelő közül az egyik, Bakócz Tamás esztergomi érsek, régi ügyfelei közé tartozott, és az üzleti összeköttetés ebben az időszakban is töretlenül fennállhatott kettőjük között. Bizonyság erre Bakócznak a besztercei tanácshoz 1509-ben intézett levele, amelyben felszólítja a tanácsot, hogy az esedékes adó terhére Rasone firenzei kereskedőnek, „veteranus et specialis" barátjának 2 000 forintot fizessenek.86 A volt kincstartónak, Várdai Ferenc váci püspöknek 1512-ben 266 forintot ad, zálogba adott ezüstneműkért. Kötött üzletet várossal, illetve városi polgárral is. így a bártfai Szent-Egyed templom 1505. évi számadásaiban 9 aranyforinttal szerepel a neve. Ugyancsak ebben az évben azzal a feltétellel kölcsönzött 300 forintot Budán a szebeni polgármesternek, hogy az a kölcsönt aranyforintban fizeti vissza.87

Az 1518-1524 közötti időszakban jóformán semmit sem tudunk Bontempi kereskedelmi tevékenységéről. Ez vagy a források hiányos voltával, vagy azzal magyarázható, hogy a firenzei szállítókkal nem tudott olyan jó együttműködést kialakítani, mint korábban. Ez 82 Flórenczi Okmánytár, II. 316. sz. 83 Kubinyi A.:

Budai kereskedők, i. m. 100. 84 Kubinyi András:

Beriszló Péter és budai szereplése. BudRég. 20 (1963), 126-127., 133. 85 MOL DL 104635 86 Ld. 38. jegyzetet. 87 Ld. 83. jegyzetet,

Balogh J.: A művészet i. m. 601.