Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
960 KÁRMÁN GÁBOR a vallási aspektus általánosabb szinten jelenik meg, és egy kevésbé elméleti érv, a lengyel részről érkező behívás csatlakozik hozzájuk. Megfigyelhettük tehát, hogy a preventív háború gondolata mind a három támadó háború esetében kisebb-nagyobb hangsúllyal előkerül. Sőt, mint az a praefatióк elemzéséből kitűnt, ez az a megközelítés, amely az erdélyi történelemben — szerény előzmények után — II. Rákóczi György invenciójának számít. 6. A preventív háború a korszak politikai gondolkodásában Mivel a preventív háború elve a korszak politikai gondolkodásának egyik legvitatottabb kérdését jelenti, ebben a szempontban foghatjuk meg legjobban, mennyire követi az erdélyi politikai gyakorlat a korabeli európait. A preventív háború kérdése komoly véleménykülönbségeket gerjesztett azon gondolkodók között, akik a középkor óta a háború jogával foglalkoztak. A korai keresztények óta napirenden lévő kérdésre, vajon szabad-e egyáltalán a keresztény embernek háborúskodnia, már Szent Ágoston igenlő választ adott. Bibliai helyekkel megtámogatott érvelése a skolasztikusok írásaiban nyerte el legkifinomultabb formáját. Aquinói Szent Tamás Summa theologicájában egyértelműen leszögezte, hogy háborút indítani szabad, feltéve, hogy teljesül három feltétel: az autoritas principis, a causa iusta és intentio recta. Vagyis háborút csak fejedelem indíthat, amennyiben jogos okai vannak rá, és célja semmi más, csak a béke visszaállítása. Emellett szükséges még, hogy a háború nyilvános hadüzenettel kezdődjön. A skolasztikusok — IX. Gergely pápa kánonjogi gyűjteménye, majd Aquinói Szent Tamás — szerint is csak a védekező, vagy az elveszített javak visszaszerzését célzó háborúk lehetnek igazságosak, a támadó, köztük a preventív háborúk semmiképpen.61 A 16. században új álláspontok merülnek fel a kérdéssel kapcsolatban. A háborúhoz való jog (jus ad bellum) már nemcsak teológiai probléma: a humanisták is megkísérelték annak megválaszolását, milyen körülmények között jogos háború indítása. A teológusok — a katolikus spanyolok, Fracisco de Vitoria, Domingo de Soto, Francisco Suárez és mások, de a protestáns Johannes Gerhard is — az ágostoni kérdést megörökölve, a bűn fogalmából indultak ki: milyen körülmények között fogadható el egy keresztény számára más emberek megölése. A cicerói hagyományokat felélesztő humanisták — Alberico Gentili vagy Francis Bacon — számára azonban a háború a közösség szempontjából volt érdekes: jogossága a közjónak való megfelelés függvénye.62 Válaszukban kénytelenek voltak elismerni a háború szükségességét. Még olyan, radikális pacifizmusukról híres humanista tudósok, mint Rotterdami Erazmus is — aki Querela pacisában mindenféle háborút rossznak és a keresztények számára kerülendőnek tartott —, kénytelenek voltak időnként engedményeket tenni, és mégis elismerni egyes háborúk jogosságát és szükségességét. A holland tudós 61 James Turner Johnson: Ideology," Reason, and the Limitation of War: Religious and Secular Concepts 1200-1740. Princeton 1975. 38-41, 46. • 62 A skolasztikusok és humanisták szembeállításának tipológiáját Richard Tuck tói vettem át: The Rights of War and Peace: Political Thought and the International Order from Grotius to Kant. Oxford 1999. 16-77.
