Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Kármán Gábor: Bellum iustum-érvelések II. Rákóczi György háborúiban 939
954 KÁRMÁN GÁBOR kedvező fogalmazása. Haller Gábor ugyancsak a protestantizmust tartja szem előtt, bár véleménye kevésbé absztrakt, és — Barcsai általánosabb igényeivel szemben — inkább a terjeszkedő, mintsem a védekező vallás álláspontját tükrözi, amikor hangot ad azon reményének, hogy Isten a bálványozó lengyel nemzetben a háborúskodások által lobbantja majd fel az igaz hit szikráját.4 3 Igazán elsőrendű szerepet a vallás érdekének nem is a tanácsurak szántak, hanem a fejedelem édesanyja, Lorántffy Zsuzsanna. II. Rákóczi György ez esetben is kikérte véleményét - e levelét ugyan konkrétan nem ismerjük, az özvegy fejedelemasszony válaszát azonban igen.4 4 A levél számos ellenvetést sorol fel a szövetség megkötésével szemben, amely mellett pozitív érvként tulajdonképpen kizárólag a religio érdekei szerepelnek. A háború végső célja csakis Isten dicsősége lehet, így a lengyel-svéd konfliktusban a lengyel fél támogatása lehetetlen, hiszen a svédé áll közelebb a saját valláshoz. Ráadásul — mint Lorántffy Zsuzsanna írja — „a lengyel vallásunknak ellensége volt eddig is," és ha győz, még inkább az lesz: ennek tudatában kell dönteni a háború választásáról. Az özvegy fejedelemasszony, aki férje oldalán mindvégig figyelemmel kísérte Erdély részvételét a harmincéves háborúban, ezt, a vesztfáliai béke (1648) utáni komplex konfliktust is kizárólag a korábbi sémák mentén értelmezi, csupán egyetlen szegmensét emelve ki fejedelem-fia bellum isíum-érvelésének.45 A Rákóczi által használt három legfontosabb szempont — Erdély érdeke, a lengyel alattvalók erdeke, illetve a lelkiismereti szabadság biztosítása — közül tehát Erdély vezető politikusai csak a harmadikat adaptálták, azt is nagyrészt jellegében átalakítva, a református egyházra koncentrálva, és helyenként terjeszkedést sugárzó felhanggal ellátva. 4. A védekező háborúk A háborúk közül legitimációs szempontból kétségkívül a védekező jellegű háborúk jelentettek csekélyebb problémát. Amióta európai gondolkodók a háború jogáról közrebocsátják nézeteiket, senki nem vitatta, hogy a megtámadottnak jogában áll védekezni. Ezért előzetesen is itt volt várható a legkevesebb új eredmény, a leghagyományosabb érvelés.4 6 43 Haller Gábor levele П. Rákóczi Györgynek (Borosjenő, 1656. szept. 6.): MHHD XXIII. 455. 44 Lorántffy Zsuzsanna levele II. Rákóczi Györgynek (Beregszász, 1656. szept. 8.): MHHD XXIV 510-511. Az özvegy fejedelemasszony állásfoglalása végső soron nem teljesen egyértelmű, így a szakirodalomban többféle nézet is él arról, vajon támogatta-e Lorántffy Zsuzsanna fia háborúját vagy sem. A pozitív válaszra példa Gebei Sándor: Lorántffy Zsuzsanna és a lengyelországi hadjárat (1657). In: Erdély és Patak fejedelemasszonya Lorántffy Zsuzsanna: Tanulmányok születésének 400. évfordulójára. I—II. Szerk. Tamás Edit. Sárospatak 2000. II. 259-270. A negatív verzióra 1. pl. Péter Katalin: Lorántffy Zsuzsanna. In: Lorántffy Zsuzsanna album. Szerk. Tamás Edit. Sárospatak 2000. 65. 45 Az 1654-1660 közötti északkelet-európai háború komplexitására,jellemző, hogy Johannes Kuniseh a kora újkori háborúk „állatorvosi lovának" tekinti, mert abban a korabeli háborúk minden lehetséges motivációja — a dinasztikus, a vallási, a gazdasági, illetve az állam strukturális átalakulásából (Staatsbildung) következő szempont — előbukkan. Der Nordische Krieg von 1655-1660 als Parable frühneuzeitlicher Staatenkonflikte. In: Rahmenbedingungen und Handlungsspielräume europäischer Außenpolitik im Zeitalter Ludwigs XIV Hrsg. Heinz Duchhardt. Berlin 1991. 9-42. 46 Az 1658-1660 közötti háborús évek közül csak. az első évről született modern hadtörténeti feldolgozás: B. Szabó János: II. Rákóczi György 1658. évi török háborúja. Hadtörténelmi Közlemé-
