Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
924 HORN ILDIKÓ lem végül ebből a megfontolásból váltotta le a hármastanácsot, és írta meg 1585. május 1-én a triumvirek fő riválisa, Ghiczy János kormányzói kinevezését és utasítását.14 3 THE GOVERNMENT OF THE „COUNCIL OF THE THREE" IN TRANSYLVANIA (1583-1585) by Ildikó Horn (Summary) After the death of his brother, voyvod Kristóf Báthory, István Báthory experimented with several forms of government. One of them was the so-called Triumvirate which governed Transylvania from March 1583 till May 1585. Its members were all confidential officials of the Báthory, such as Sándor Kendy, Farkas Kovacsóczy and László Sombory. The Triumvirate was constantly opposed by the Transylvanien orders, mainly for four reasons. First of all, the orders wanted to have a governor instead of the council. Secondly, the Triumvirate lacked the necessary prestige in terms of wealth and political influence. Thirdly, they were connected to members of the former political opposition through their marriages. And lastly, the slow and protracted management of thé affaires raised universal discontent. The Triumvirs themselves generated a great number of further conflicts, which resulted in the defection of part of the Báthory kindred as well as of a well-defined group of the political elite; the latter comprised those who had started as familiares of the Báthory and made career in the castles and court in Transylvania or Poland. Finally, it was in matters of financial administration and the Ottoman policy of the Principality that the views of István Báthory diverged from those of the Triumvirs. It was these conflicts which led to their deposition on the short run, and to the political conflicts of the 1580s and 1590s on the long one. 143 Rácz Lajos úgy vélekedett, hogy valójában a rendek medgyesi gyűlésükön maguk választották meg Ghiczyt, Báthory így nem kinevezte a kormányzót, hanem csak jóváhagyta megválasztását (Rácz L.\ Főhatalom 141.). Ghiczy kinevezésével kapcsolatban izgalmas gondolatokat fejtett ki újabban Kruppa Tamás, aki úgy gondolja, hogy Ghiczyt Báthory valójában „fölfelé buktatta". A lépést két dolog indokolhatja: a fejedelem a törökkel való további konfliktusok elkerülése érdekében döntött így, ezért is vette volna ki hatásköréből Váradot és Karánsebest, másrészt a jezsuitákkal való váradi konfrontációkat akarta beszüntetni, és teret nyitni a jezsuiták Várad-Karánsebes irányában tervezett terjeszkedésének. (Minderre 1. Kruppa Tamás: Nagyvárad a Báthoryak művelődés- és valláspolitikájában. Századok 139. [2005] 952-954.) Az első hipotézist Kruppa Tamás maga sem támogatta, és valóban erősen ellene szól, hogy a két vár parancsnokainak leváltási és kinevezési jogát (vagyis nem az alárendeltségüket és irányításukat) már a triumvirátus idején is Báthory magának tartotta fenn. Másrészt Báthory mindig is erőt sugárzott a törökök felé, és erre bíztatta tisztségviselőit is. Kruppa másik felvetése viszont sokkal izgalmasabb, mert ahhoz a kérdéshez vezet el bennünket, hogy mennyiben befolyásolták Báthory fejedelem döntéseit a vallási szempontok. Ha az egyháztörténet majd elmélyül a kérdéskör további vizsgálatában, érdemes lenne azt is elemeznie, vajon nem jelentett-e épp ekkora vagy még nagyobb veszélyt az ottani jezsuita kollégiumra és központra a szinte teljhatalommal felruházott Ghiczy János Gyulafehérvárra vitele, illetve hogy miért nem távolította el Báthory az antitrinitárius vallású és Possevino szerint a jezsuitákkal szemben kifejezetten ellenséges magatartású Thornyi Tamás karánsebesi bánt is, aki ráadásul ekkortájt más okokból maga is beadta lemondását.
