Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
910 HORN ILDIKÓ lyan venni, a megfélemlítés különböző fokozataira hogyan kell reagálni, mikor kell erőt mutatni, és mikor jobb inkább visszavonulni. Ha viszont a konkrét intézkedések szintjét nézzük, a szultánnak és a nagyvezírnek írt leveleik, a követeknek adott utasításaik kellő szakértelemről tanúskodnak. • Kormányzatuk első felében a praeseseket megfélemlítette a törökök magatartása, minden fenyegetés és akció mögött rögtön az ország végveszélyét, pusztulását látták: „az egész porta mind az végbeliekkel egyetembe reánk tátja torkát, száját, és az császárt gerjesztik, hogy hadát Kazulról elhozván, mireánk fordítsa." Kétségbeesetten könyörögtek Báthorynak, hogy békítse meg a Portát, mert ha török had zúdul az országra, mind elvesznek, nincs erejük, hadseregük az ellenállásra, az ország nagy részre már a menekülésre gondol.9 4 A maguk részéről a török haragjának lecsillapítására mindössze két utat tartottak járhatónak, egyrészt a meghunyászkodó engedelmességet, másrészt pedig a portai méltóságok lefizetését. Minden ügyet Isztambulban és a pénz nyelvén akartak megoldani: „akármit mondunk is, csak magunkba kell törnünk, sem haragunktól, sem erőnktől senki nem fél, csak az egy engedelmességgel és adománnyal amit nyerhetnők. "9 5 Talán ezeknek a hónapoknak az emléke is felelevenedett Geszthy Ferencben, amikor tíz évvel később a törökök elleni háborúval szemben állást foglaló Kendy-Kovacsóczy kör politikusai ellen éles kirohanást intézett: „a mi filozófusaink is, puszta elméletek miatt felfuvalkodott emberek, akik, amikor feltámad a töröktől való félelem, még azok rabszolgáival sem mernek harcba bocsátkozni, hacsak nem arany vagy ezüst lándzsákkal."9 6 Báthory István megértően és türelmesen viszonyult a praeseseк aggodalmaihoz és félelmeihez. Arra törekedett, hogy minél gyorsabban megértesse velük a török diplomácia sablonjait és mozgatórugóit. Számos analóg példán demonstrálta, hogy minden török lépés jól felépített forgatókönyv szerint zajlik, amelynek jeleneteit, variánsait, illetve kptelező válaszait a tapasztaltak mind jól ismerik. Konkrét és általános érvű tanácsokat egyaránt adott; arra bíztatta a helytartókat, hogy tartsanak kémeket, informátorokat, kárvallásaik miatt szüntelen panaszkodjanak a Portán, hivatkozzanak a régi békés viszony előnyeire, és fessenek drámai képet a lakosság elmeneküléséről és az emiatt várható károkról.97 Báthory csak akkor vesztette el a türelmét, amikor a helytartók — nem is nagyon burkolt módon — a kozákokat és a fejedelem portai politikáját okolták Erdély veszedelméért és „ártatlan szenvedéséért". Ekkor viszont önmagához képest igen keményen megfedte a triumvireket mind gyávaságuk, mind hozzá nem értésük miatt: „Azt felette igen csudálom, hogy kegyelmetek ilyen nagy desperatióval ír magok állapotja felől, mintha mindjárt elnyelne a pogány benneteket, ha hadat bocsátana, hogy nem jut kegyelmeteknek eszébe, 94 Báthory levélváltása i. m. 125. 95 Jelentéseik másik visszatérő gondolata: „most volna ideje, hogy adományunkkal ez kegyetleneket Isten áldása után enyhetnők, és követünk s adományunk az másikat érné." Báthory levélváltása i. m. 125. 96 Bethlen F.: Erdély története i. m. III. 350. 97 Ezt meg is tették, ezek az érvek köszönnek vissza portai levelezésükben és a követeiknek, sorrendben Thorma Kristófnak, Margai Istvánnak és Kendy Ferencnek adott utasításaikban is. Prothoeollum Bathorianum p. 63-71., 99-116., 203-206., 219.
