Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
AZ ERDÉLYI HÁRMASTANÁCS KORMÁNYZATA (1583-1585) 907 meg. Ismerve Báthorynak a vajdáról alkotott, hol részletesen kifejtett, hol csak pár negatív jelzőbe sűrített elítélő véleményét, elképzelhetetlen, hogy a házasságokkal körültekintően és gondosan építgetett rokoni szövetségbe beengedett volna egy szélhámos zsarnoknak tartott szerencselovagot, akinek gyors bukását előre megjövendölte.8 1 Báthory István valószínűleg nem vagy nem kellően ismerte helytartói külön útjait, de tevékenységükben így is volt két olyan terület — a portai politika és az ország gazdasági-pénzügyi helyzete —, amelyek miatt egyre inkább kiábrándult kiválasztottjaiból és végül az új kormányzati forma megváltoztatása felé hajlott. A hármastanács török politikája A másik kérdéskör, amelyben Báthory István és a helytartók nézetei többször eltértek, az Erdély portai diplomáciája volt. 1583 nyarától az erdélyi-török viszony váratlanul feszültté vált, amely egyértelműen Báthory István portai megítélésének kedvezőtlenebbé válására vezethető vissza. A fordulat hátterében a fejedelem és II. Rudolf között tervezett tárgyalások álltak. 1582 őszén Báthory ismét, már sokadszorra követelte vissza családi birtokait, Szatmárt, és Németit a Habsburg uralkodótól. Szatmár azonban a török elleni védelmi vonal fontos láncszeme volt, várát nagy költségekkel erődítették meg, átengedéséről tehát szó sem lehetett.8 2 Báthory kezdetben a neki már számos diplomáciai akciójában segítő jezsuita, Antonio Possevino révén a pápai közvetítésben és az ügy békés el-81 Ha Sivori története igaz, és a hármastanács ifjabb Báthory Istvánnal és Kendy Ferenccel összejátszva tudatosan hallgatta el a fejedelem előtt az ajánlatot (a tizenegy éves Báthory Zsigmond szerepe ebben az esetben még elhanyagolható), akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy ki lehetett az a Báthory nőrokon, akit állítólag Petrunak ígértek, és mi az összefüggés az ügyben érintett erdélyi politikusok között. Innentől kezdve csak a hipotézisek bizonytalan ösvényén haladhatunk. A Sivori történet és annak elhallgatása egyetlen formációban nyerhet értelmet: a triumvirátus elnökeként működő Kendy Sándor és a Tergovistyébe, majd a Portára utazó Kendy Ferenc unokatestvérek voltak. Kendy Ferenc sógorságban állt ifjabb Báthory Istvánnal és annak öccsével, Báthory Gáborral, mivel mindhárman Bebek György egy-egy leányát vették feleségül. Létezett egy negyedik, még hajadon Bebek-lány is, elképzelhető, hogy talán ő lett volna a kiszemelt ara. Figyelemreméltó adalék, hogy a Báthory-fiúk házassága szintén Báthory István akarata ellenére köttetett, így ennek a lépésnek a megismétlése - bár nem tűnik okos húzásnak - nem elképzelhetetlen. A hipotézist továbbszőve, a házassági terv körüli nagy titkolózás feltételezhetően nem a fejedelem ellen irányult, sokkal valószínűbb, hogy a tétre menő játszma Petruval folyt, de ebbe nem akarták (még) az uralkodót belevonni. Petruról köztudott volt, hogy vajdai posztját szinte üzleti vállalkozásnak fogta fel, és az országban rejlő lehetőségek kiaknázásába külföldi üzletembereket is bevont. Elképzelhető, hogy a Havasalföld felé erőteljesen nyitó Kendy Ferenc és rokoni köre szintén valamilyen üzleti érdekeltséget és előnyt remélt a tervezett házasságtól. Mivel éppen párhuzamosan zajlott a Herberstein-ügy, a további kutatás során érdemes lesz megvizsgálni, hogy a báró nem játszott-e ebben is valamilyen szerepet. Petru ugyanis igyekezett bányáit hasznosítani, Herberstein „gazdasági terjeszkedési szándéka" pedig jól ismert, és Sivori szerint ifjabb Báthory Istvánhoz, a házassági terv egyik szereplőjéhez is „szoros barátság" fűzte. Erdősi P: Sivori i. m. 283-289.' és újabban vö. még Bobory Dóra: Felician Herberstein (1540-1590) stájer főúr rövid életrajza és magyar kapcsolatai David Reuss gyászbeszéde alapján. Lymbus: Magyarságtudományi forrásközlemények 2005. 5-27. 82 A problémakörre 1. Pálffy Géza: A felső-magyarorázági főkapitányság és Erdély Báthory István uralkodása idején (1571-1586) (A Báthory-kutatás egy feldolgozatlan kérdésköréről) Mediaevalia Transilvanica 1. (1997) Nr. 1-2. 113-126.
