Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
888 HORN ILDIKÓ szerepelt. Sombory László eredetileg nem kapott speciális megbízást, de a gyakorlatban neki is jutott külön szerep: ha valamilyen vizsgálat vagy ellenőrzés miatt el kellett hagyni az udvart, ő végezte a „terepmunkát". Báthory a helytartókat önálló döntési jogkörrel ruházta fel. Várad, Karánsebes és Szamosújvár kivételével kinevezhették és leválthatták az összes vár kapitányát és tisztségviselőit, harminckét jobbágytelek nagyságig birtokadományozási joggal rendelkeztek, valamint a fellebbezésre kerülő ügyekben ítélkeztek.1 6 Míg azonban egyes, a működésre vonatkozó részleteket a fejedelem aprólékosan szabályozott, a lényegi kérdéseket tekintve nem fogalmazott precízen és egyértelműen, illetve néhány fontos jogkört egyáltalán nem tisztázott. Emiatt jutott Rácz Lajos a hármastanács jogkörét elemezve arra a következtetésre, hogy az új kormányszervnek Ghiczy János későbbi kormányzóságához (1585-1588) képest sokkal kisebb jogköre volt, mert nem rendelkezett a nemesség- és tizedadományozás jogával, és nem tartozott hatáskörébe a katonaság irányítása sem.1 7 A jogtörténész ugyanakkor kizárólag az utasításokat, tehát az elméletet vizsgálta, de nem használta Báthory és a hármastanács levélváltását, és Báthory Zsigmond Királyi Könyvét sem, vagyis a gyakorlati megvalósulást nem vonta elemzés alá. Ezek alapján ugyanis látható, hogy a hármastanács nemességet és tizedet is adományozott, sőt egy ízben csapatküldésről is rendelkezett, amelynek összeállításáról és parancsnokságáról is a praeseseк döntöttek.18 Szintén nem rögzítette Báthory, hogy kinek a jogkörébe tartozik a főispánok és a székely főtisztviselők kinevezése. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezt a jogot magának tartotta fent, viszont például az ítélőmester kinevezésével kapcsolatban már úgy vélekedett, hogy „nem szükség ebből tőlünk várni kegyelmeteknek".1 9 A tisztázatlan jogkörök bizonytalanná tették a hármastanács tagjait, a rendek számára pedig mindez újabb támadási felületet nyitott. Az 1583. tavaszi országgyűlés, amelyen a hármastanács létrejöttét tudatták, viharos körülmények között zajlott le. A rendek pár napig azt fontolgatták, hogy nem fogadják el Báthory fejedelem döntését, hanem követek útján próbálják elérni egyetlen kormányzó kinevezését. A praesese к és a fejedelem küldötte, Sibrik György, hol szép szóval és ígéretekkel, hol nyílt fenyegetéssel, valamint a török beavatkozás rémképével riogatva, végül érvényt szerzett Báthory akaratának. Az ellenzék tagjai közül senki nem merte vállalni a király akarata elleni lázadás ódiumát.20 Elfojtott tiltakozásuk két forrásból is táplálkozott: nemcsak a kormányzati formával, a feladatra rendelt személyekkel is elégedetlenek voltak. 16 A fentiekre és az alábbiakra részletesen: Báthory levélváltása i. m. 20-28. 17 Rácz L.: Főhatalom i. m. 143-144. 18 Ezeket a jogokat, akárcsak később a kormányzó, természetesen a kiskorú Báthory Zsigmond nevében gyakorolták. Nemességadományozásra sorozatosan tartalmaznak a Királyi Könyvek adatokat: MOL F 1, 3. köt. fol. 39, fol. 67, fol. 102., fol. 105, fol. 112. stb. Tizedadományozás: Uo. fol. 205, fol. 252-253, fol. 306-308, fol. 328. stb. A csapatok kirendelésével a fejedelem nem volt teljes mértékben elégedett; vö. Báthory István a hármastanácsnak. Niepolomice, 1583. aug. 24.: Báthory levélváltása i. m. 87. 19 Uo. 52, 59, 168. (a citátum az utóbbi forrásban olvasható). 20 Báthory levélváltása i. m. 41-43.