Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horn Ildikó: Az erdélyi hármastanács kormányzata (1583-1585) 883
884 HORN ILDIKÓ erejét emelte ki, míg a háromkötetes Erdély történetében Barta Gábor egyáltalán nem foglalkozott a triumvirátus kérdésével.4 Ez a véleménycsokor önmagában is érdekes, de a hármastanács kudarca számos további izgalmas kérdést is felvet. Ha a triumvireket egyenként, önmagukban nézzük, igen kedvező képet nyerhetünk róluk, együtt viszont kormányzásképteleneknek tűnnek. Mi okozta ezt? A hármastanácsot Báthory István állította össze, akinek az emberek megítélése, egy-egy feladatra való kiválasztása, kimondottan az erőssége volt. Vajon ebben az esetben a jól bevált módszerei miért nem vezettek eredményre? Szintén figyelemre méltó probléma, hogy a látványos bukás és a saját haszon keresésének vádja ellenére a triumvirek hogyan és minek köszönhetően tudták zökkenőmentesen megőrizni helyüket és szere: püket a későbbiek folyamán is az erdélyi elitben. Vajon ez a bő két esztendő a fejedelemség történetében tényleg csupán egy rövid kitérőnek tekinthető, amely nyomtalanul, következmények nélkül múlt el? Az alábbi tanulmány elsősorban ezekre a kérdésekre keresi a választ. A triumvirátus felállítása Báthory Kristóf erdélyi vajda 1581. májusi halála után a távollévő Báthory István lengyel király és fejedelem a fejedelmi tanácsot ruházta fel a kormányzói jogkörrel, melyen belül a vezető szerepet Kristóf testamentumának négy végrehajtója, Kendy Sándor, Kovacsóczy Farkas, Csáky Dénes és Bocskai István kapta. A tanács azonban hamarosan politikai viták színtere lett, és végül két élesen szemben álló pártra szakadt, ami részben koncepcionális, részben személyi okokra vezethető vissza. A fejedelmi tanács 1580 végén, 1581 elején jelentős változáson ment át. Pontos összetételét nem ismerjük, a névsort források és közvetett adatok alapján lehet összeállítani, egyelőre számos kérdőjellel. Szádeczky Lajos szerint a tanács személyi változásai még Báthory Kristófnak voltak köszönhetőek, aki röviddel halála előtt nemcsak Zsigmond fiának vajdává választásáról, hanem a helyette kormányzó testületről is gondoskodott.5 A tanács felerészt megújult, csak ifjabb Apafi Gergely, Bánffy Farkas, Gálffy János, Kendy Ferenc és Sándor, valamint Iffjú János rendelkezett már több éves tanácsúri tapasztalattal.6 Az új 4 Szalay József-Baróty Lajos: A magyar nemzet története. Arcanum DVD Könyvtár. III. Történelem; Erdélyi Országgyűlési Emlékek. I-XXI. 1540-1699. Kiad. Szilágyi Sándor. III. (Magyar Történelmi Emlékek III/B.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek III.) [a továbbiakban EOE III.] Bp. 1877. 45-57.; Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet. I-V Bp. 1935. III. 315-317.; Magyarország története 1526-1686. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. I. Bp. 1985. 643.; Rácz Lajos: Főhatalom és kormányzás az Erdélyi Fejedelemségben. Bp. 1992. 121-151.; Erdély története három kötetben. 1-1П. Főszerk. Köpeczi Béla. Bp. 1986. I. 446-454. 5 Szádeczky Lajos: Kovacsóczy Farkas 1576-1594. (Magyar Történeti Életrajzok) Bp. 1891. 25-26. 6 Elvileg idősebb Apafi István is a tanács tagja volt, de ó Báthory Kristóffal szinte egy időben meghalt. Báthory levélváltása i. m. 2. Unokaöccse, ifjabb Apafi István is bekerült a testületbe, de nem tudjuk, kinek a helyére, első ismert említése 1583 júniusából való. Magyar Országos Levéltár, Budapest; Erdélyi Fejedelmi Kancellária F 1, 3. köt. Liber Regius Sigismundi Bathori, fol. 64-65. (a továbbiakban: MOL F 1, 3. köt.) Kérdéses még Iffjú János szerepe, aki Báthory Kristóf kormányzásának nagy részében biztos tagja a testületnek, de a szórt adatok 1578-ban említik utoljára tanácsosi címmel, majd az 1588. évi medgyesi országgyűlésen, a tanács újbóli drasztikus átalakításánál találkozunk ismét nevével.
