Századok – 2006
TÖRTÉNETI IRODALOM - Jogtörténeti tanulmányok VIII. Emlékezés Csizmadia Andor jogtörténész professzorra (Ism.: Domaniczky Endre) 803
804 TÖRTÉNETI IRODALOM egyaránt építő formában. A tanulmány ismerteti a Ht. egyes tervezeteit, azok módosulását,a szerkesztők javaslatait a jogi viták során, illetve külön kiemeli más európai államok, valamint az egyes vallási felekezetek hatását a készülő törvényben található jogintézményekre. A szerző végkövetkeztetése mai kodifikátoraink számára is iránymutató lehetne: „A Ht. a tradicionális magyar megoldásokat és a haladó európai példákat egyaránt mérlegelő, európai színvonalú, a polgári magyar állam sajátos viszonyaihoz igazított, önálló alkotásnak tekinthető." (Jogátvétel vagy európai szellemű jogalkotás? Az 1894. évi XXXI. te. megalkotása az európai jogfejlődés tükrében, 169-188. ÍJ. Korsósné Delacasse Krisztina tanulmánya a perbizomány intézményének részletes elemzését adja jogtörténeti vetületben, kúriai döntések, a 19. századi, illetve múlt század eleji jogirodalmi álláspontok ismertetésével. A szerző az 1911. évi és a jelenlegi polgári perrendtartás és az ezeken alapuló bírói gyakorlat összevetésével keresi a perbizomány helyét az eljárásjog rendszerében. Kitűnően lábjegyzetelt munkája végén kimutatja, hogy „helyes az a felfogás, amely a perbizományt, mint... a közvetett képviselet egy ílakzatát definiálja." (Perbizomány - a perbeli képviselet egy típusa? 299-318. 1.). Mázi András, a PTE AJK egykori doktorandusz-hallgatója, az erkölcstelen ügyletek megítélésének alakulását vizsgálja a magyar magánjogi kodifikáció során. Történészek előtt kevéssé ismert jogtörténeti kuriózum — mint erre a szerző is utal — a magyar polgári jogi kódex megszületése, amelynek elkészítéséről már az 1848-as törvények rendelkeztek (konkrétan az 1848:15. tc.). A dualizmus alatt a magánjogi kodifikáció végig nyitott kérdés maradt; az elkészült számos tervezet egyikét sem fogadta el az országgyűlés. Az első világháború után újabb tervezet készült, az 1928. évi, amely szintén csak tervezet maradt. A magyar magánjogi kódexet — közismert nevén a polgári törvénykönyvet — végül a szocializmus alatt, 111 évvel az első kísérlet után, fogadta el az országgyűlés, és 1959. évi IV törvényként vált részévé a magyar jognak. E hosszú időszak számos ötletét, elméleti vitáját, hamvába hullt kísérletét tükrözi híven az erkölcstelen ügyletek megítélésének nyomon követése. (Az erkölcstelen ügyletek és a magyar magánjog kodifikációs kísérletei, 319-334. ÍJ. Peres Zsuzsanna, a hitbizomány intézményének elmélyült kutatója, a Jogtörténeti Tanulmányok jelen kötetében a magyarországi hitbizományi jog 16. századi gyökereit elemzi a Thurzó család végrendeletei segítségével. Munkáját rövid, a történészek számára hasznos adalékokat tartalmazó, a hitbizomány kialakulását, európai és közép-európai elterjedését és jogi megítélésének a jogirodalomban történő változását bemutató vázlattal indítja, melyet a végrendeletek elemzése követ. A tanulmány követését nagyban megkönnyíti a munkához függelékben csatolt Thurzócsaládfa. (A magyarországi hitbizományok 16. századi gyökere, 389-404. ÍJ Nagy Janka Teodóra és Szekeres Róbert tanulmányai — különböző szemszögből — egyaránt Csizmadia Andor életútját elevenítik fel. Csizmadia Andor ugyanis elméleti munkássága mellett gyakorlatban dolgozó szakember is volt egyúttal. Diplomája megszerzését követően Győrben, majd a visszatért területeken, Kolozsvárott, illetve Nagybányán dolgozott a helyi közigazgatásban, elsősorban szociális területen. Itt szerzett tapasztalatait, munka mellett végzett kutatásait a szocializmus alatt több könyvben és tanulmányban összegezte. Ekkor, a II. világháborút követően lett „a szocialista állam szociálpolitikusa". Dolgozott az országgyűlés állandó szociálpolitikai bizottságának, minisztériumi vitaanyagokat készített, és élete alkonyán e területen végzett kutatásait és tapasztalatait A szociális gondoskodás változásai Magyarországon című monográfiájában összegezte. Szociálpolitikusi munkássága mellett aktívan részt vett az egyetemi oktatásban, 1964-1968 között a PTE AJK dékánja volt. A jogtörténeten belül számos területen publikált: részt vett az 1848/1849-es országgyűlés forrásanyagának rendezésében, Hajnóczi József munkáinak kiadásában, illetve több tanulmányával aktívan hozzájárult a pécsi egyetem múltjának feltárásához, történetének megismertetéséhez. (Csizmadia Andor, a szociálpolitikus, illetve Pillanatképek Csizmadia Andor életéből (1910-1985) 355-370., 533-540. ÍJ. A Jogtörténeti Tanulmányok VIII. kötetében megjelent további publikációk: Antal Tamás: Szilágyi Dezső igazságügyi reformjairól (1890-1900), 9-28. 1.; Balogh Elemér: Az 1830. évi büntetőtörvény-tervezet eljárásjogi részéhez írt törvényhatósági reflexiók, 29-52. 1.; Balogh Judit: A jogrendszer konzerválása vagy új válaszok új helyzetekre? - A XIX. század végi magánjogi kodifikációs törekvések céljairól, 53-70. 1.; Bató Szilvia: A börtönügyi modernizáció országos programja a Pesti Hírlap első évfolyamában (1841), 71-88. 1.; Bódiné Beliznay Kinga: A házasságtörés a magyar jogban 1894-ig, 109-124. 1.; Font Márta: Allam-államszervezés-kodifikáció. Megjegyzések a Kijevi Rusz első törvényeiről, 125-142. 1.; Füzér Katalin: Jogok a weimari köztársaságban:
