Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Moszkovija: Szpecifika razvityii (Ism.: Kurunczi Jenő) 792

792 TÖRTÉNETI IRODALOM kus lengyel párthívek befolyása, úgy csökkent a Bolotnyikov-pártiaké és ugyanakkor nőtt a kozákok és П. Al-Dmitrij zsoldosainak elégedetlensége. Mindez a tusinói tábor széteséséhez vezetett. Végül az álcárt 1610. december 11-én tatár testőrségének tagjai ölték meg nem messze Kalugától, de Szkrinnyikov nem zárja ki, hogy III. Zsigmondnak és Zólkiewski hetmannak is köze volt a gyilkossághoz. Közben П. Al-Dmitrij halála előtt és után olyan fontos események követték egymást, mint a lengyelek elleni felszabadító mozgalom kibontakozása és sikerei, V Sujszkij trónfosztása 1610 derekán, majd azt követően a „hétbojárság" időszaka a velejáró zűrzavarral és nemzetárulással. Az utóbbi jutott kifejezésre az orosz trón felajánlásában Ulászló lengyel királyfinak és — félve a fővárosi felkeléstől — a királyi csapatok Moszkvába történő „beengedésében" 1610 őszén. Igen eredeti módon tárgyalja a szerző az első és a második népfelkelés (1611-1612), a lengyel és svéd hódítások és III. Ál-Dmitrij fellépése és „pályája" közötti összefüggéseket. Az új álcár Pszkovban tűnt fel, ahol nem ismerték el Ulászlót és a népfelkelők őt támogatták. Zaruckij viszont a Kolomnában tartózkodó M. Mniszech és fia, Iván Dmitrijevics felé hajlott. Mivel egyes városok az új álcárt, míg mások Iván cárevicset támogatták, az a veszély állhatott elő, hogy a felszabadító mozgalom széttagolódik. 1612 őszén, amikor Minyin és Pozsarszkij népfelkelő csapatai a moszkvaiakkal karöltve felszabadították a fővárost, az új cár megválasztása lehetővé tette az anarchia és az állam szétesésének megfékezését. Zaruckij kozák hadában az előbbi esemény tovább növelte a zűrzavart. A hetman és Zsigmond tervezett megegyezése nem sikerült. Zaruckij egyre csökkenő seregével 1613-1614-ben Voronyezs, majd Asztrahány felé menekült, magával vive Marina Mniszechet és fiát, Iván cárevicset. A hetman Abbasz perzsa sahtól remélt segítséget és menedéket, ám reményei nem váltak valóra. 1614 májusában Zaruckij, nem várva meg I. Odojevszkij herceg megsemmisítő támadását, Marinával és Ivánnal elhagyta Asztrahányt. A kozákok azonban mindhármójukat kiadták a moszkvai hatóságoknak. A bíróság a hetmant és Ivánt halálra ítélte és őket kivégezték, míg M. Mniszech 1615-ben a tulai börtönben halt meg. Ezzel ért véget az álcárok története. Lényegesnek tartjuk, amit Szkrinnyikov Mihail Romanov cárrá választásával kapcsolatban kifejt. Először is „a többi arisztokrata jelöltet" a szolgáló nemesek, a kozákok és a moszkvai polgárok nem fogadták el. A szerző kifejti, hogy a Romanovok nevük, pályájuk, Filaret fogsága révén népszerűek voltak, másrészt a Fjodor cárral való rokonság miatt törvényes dinasztiaként kezdhették meg uralkodásukat. Végezetül Szkrinnyikov kiemeli, hogy a polgárháború egész évszázadra vetette vissza az oroszországi fejlődést. Területének nagy része elpusztásodott és lakosságának alig fele élte túl a „zavaros időket". Sok évtized kellett ahhoz is, hogy eléljék a 16. századi fejlődési szintet. A „zavaros időszak" pusztításai elhomályosították még az opricsnyina korának borzalmait is. Kurunczi Jenő MOSZKOVIJA: SZPECIFIKA RAZVITYII / MUSCOVY: THE PECULIARITIES OF ITS DEVELOPMENT Szerk.: Szvák Gyula Ruszisztikai Könyvek XIII., Magyar Ruszisztikai Intézet, Budapest, 2003. 220 o. MOSZKÓVIA: FEJLŐDÉSI SAJÁTOSSÁGOK A kötet az ELTE Ruszisztikai Kutatási Központja által megrendezett 2002 májusi nemzetközi tudományos konferencia orosz és angol nyelvű előadásait tartalmazza. A több mint húsz publikáció neves nyugati, oroszországi és magyar tudósoktól származik. Mint a szerkesztő előszavában kiemeli, remélik, hogy a fiatal és az új megközelítéseket felvető ruszisták tanulmányai tovább gazdagítják a Moszkvai Oroszország tudományos irodalmát. R. G. Szkrinnyikov írásában az állami földtulajdon és a nemesség kiformálódásának kapcsolatát taglalja. Megállapítja, hogy a 16. században összefüggés figyelhető meg az állami földbirtokok dominanciája, az örök- és a szolgálati birtokok elteijedtsége, a katonai szolgálat formái és az orosz társadalon' tagolódása között. Különösen fontos, amit a bojárfik és az adósrabszolgák helyzetével és szolgálati kötelmeivel kapcsolatban kifejt. Hangsúlyozza, hogy a dokumentumok nem igazolj jk a „zavaros időszak" korábbi, parasztháborúként történő interpretálását. Az orosz jobbágyság kialakulása az állami földtulajdon túlsúlya és a társadalom alsó rétegeinek a földbirtokosokhoz kötő 16. század végi, illetve 17. század eleji törvények megjelenése közepette ment végbe. Az utóbbi „ideiglenes intézkedések" állandósításában az államon kívül a nemesség alsó része