Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
HOGYAN POLGÁROSODOTT A MAGYAR ARISZTOKRÁCIA? 779 tani alkalommal: mert olly tárgyban ítéletet hozni, melly mellett és ellen annyi fontos és alapos ok szól, meg vallom igen nehéz feladat. [...] a politicaban nem lehet mindig a szivnek sugallatára hallgatni [...] hibát követne el ugyanis a politicus akkor: mindőn a philantropiára, s a nagy lelküségre hallgat, és annak magvát háladatlan térre veti".139 Az ehhez hasonlóan óvatosságra intő gesztusok konzervatív oldalon persze még nyilvánvalóbban és nagyobb mértékben megmutatkoztak. Egy szakmája szerint történész, gróf Berényi János filmszerűen pörgeti a változások konzervatív megközelítésű, ám korántsem irreális forgatókönyvének lapjait: „A rossznak az a tulajdona, hogy csak rosszat szül, úgy tehát mivel a sors úgy akarta, hogy a jelen diadal a magyar 1000 esztendős aristocratiának végpercze legyen, nem csudálatos, ha ma holnap se főispán, se felső tábla, de utoljára municipiumok se lesznek, mi lesz tehát Magyarországból? vagy centralizált idegenek országa, vagy eldarabolt nemzeteknek csatamezeje, magyar pedig többé nem lesz"! Majd ingerülten véget vet az esélylatolgatásnak, s odaveti önmagát és országát a sorsnak: „én azonban nem bánom, akár micsoda változás történik Magyarországban, mert személyemre nézve ámbár magyarországi nemes többé nem vagyok, leszek észak-amerikai szabad polgár"!140 Batthyány Kázmér saját bizonytalanságát konzervatív arisztokrata társától eltérően az új alkotmányos intézményekbe vetett bizalom segítségével oldotta fel! Ebben a tekintetben 1848-as felső táblai felszólalásait s nem visszatekintő, emigrációban született emlékiratainak a fejtegetéseit tekinthetjük mértékadónak. Az év márciusának végén a felső táblán a parlamentáris rendszer bevezetésével egyet értett, mégpedig, mint hangoztatta, olyan országokhoz hasonlóan, mint Anglia és Franciaország: „Midőn alkotmányunkat átalakítani akarjuk parlamentáris rendszerre, azon nemzetek példáját kell követnünk, mellyeknél a parlamentáris rendszer legtökéletesebb állapotban van".141 Az új intézményrendszer középpontjába a népszuverenitást kifejező parlamentet helyezte, s ennek az elvnek a logikájához igazította az átalakulás további lépéseit, például az ország fontos, hagyományos jelképeinek, a nádori intézménynek vagy a municipiumoknak a megreformálását. Tökéletesen átlátva a polgári alkotmányosság lényegét a rendiség korporativ fórumait a felelősség elvére épülőkkel váltotta volna fel. A nádor személyében összekapcsolódó hatalmi ágak szétválasztását javasolta, hiszen ő — mint hangoztatta — „olly jogokat gyakorol, mellyek tulajdonképpen az országgyűlési elnöklettel össze nem férhetők. Ezen kívül a nádor elmozdíthatatlan, tehát azon eset, mi más parlamenti rendszereknél van, hogy az elnök csak a többségnek kifolyása lehet, a mi nádorunkra nézve nem alkalmazható, mert országgyűlés elnöke a ministeriummal együtt bukik".142 Hasonló okok miatt akarta átalakítani a „főispáni hivatalt", s ekkor is az előbbihez hasonló érvekre hivatkozott: „a mostani körülmények között mindazon hiva-139 Batthyány Kázmér 1848. február 5-én a főrendi tábla XXX. ülésén elmondott beszéde. Uo. 276. 140 Berényi János gróf 1848. április 7-én a főrendi tábla LXI. ülésén elmondott beszéde. Uo. 508. 141 Batthyány Kázmér 1848. március 21-én a főrendi tábla XLIV ülésén elmondott beszéde. Uo. 372. 142 Uo.
