Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
HOGYAN POLGÁROSODOTT A MAGYAR ARISZTOKRÁCIA? 771 ve intézvén szavainkat, őtet hazug rágalmazónak, gazembernek [...] bélyegeztük, azt nem tagadom, sőt [...] tovább is a mondottakhoz ragaszkodom". „Egyébiránt tekintetbe vévén, hogy ezúttal magam is szereztem magamnak némi elégtételt, nincsen többé már szándékomban ezt tovább törvényes úton is keresni, s ollyan lépéseket tenni, mellyek által a rágalmazónak büntetését okvetlenül kieszközölhetném". S Teleki sem fogalmazott másként: az „elégtétellel ezúttal megelégszem", ám azt azért ő hozzá kapcsolta, hogy ha az ügy folytatódik, „megfognám kívánni, hogy azon törvény, melly honfitársait jogtalanul hazaárulással vádló ellen forbátot (taliót) rendel, teljesedésbe vétessék".98 Bár azt a Védegylet vezetői gyakran inkább elfedni próbálták,9 9 az új mozgalom a politikai szerepkörök sorában nyilvánvalóan új és egyértelmű sarkpontot képezett. Batthyány Kázmér azok közé tartozott, akik ezt leginkább nem elfedni, hanem világossá és ismertté igyekeztek tenni. 1846. augusztus 20-án a Védegyletben elmondott elnöki megnyitójában10 0 a reá jellemző bátorsággal és színvonalon kimondta, hogy a mozgalomnak „létezik politikai hatása, melly egy részről annyi féltés, annyi gyanúsítás, annyi dögenyezésnek, más részről pedig annyi félig okos és helyes, félig tanulságos mentegetésnek s palástolásnak adott alkalmat".101 Kifejtette, hogy szembe kell nézni „egyszer férfiasan azon kérdéssel: jogalapú e a védegylet politikai hatása? Kell é annak örülnünk? szabad e léteznie, vagy kénytelenek vagyunk é azt megtagadni, vele titkolódzni? S mit értünk e politikai hatás alatt?"102 Miként összegezte Batthyány a Védegylet politikai szerepét? Először is rámutatott a mozgalom újszerű, polgári funkciójára: „bizony a véd egylet politikába is avatkozik, sőt természeténél fogva politikai intézet, mellynek mezeje igen tágas, mert terjed tisztán alkotmányos kérdésekre csakúgy, mint közlekedési eszközökre, mezei gazdasági s belipari javaslatokra szintúgy, mint status gazdászati, magán s köz jogi problémákra". Majd a polgári politikai filozófiák szellemében kifejtette, hogy az önkorlátozó polgári alkotmányos államfelfogás (amely — fűzhetjük hozzá — abban pillanatban pl. Széchenyiék nézeteit jellemezte) helytelen, s bemutatta a modern szuverenitás elméletek irányát követve, hogy a ,jog és kötelesség, melly minden magyar polgáré, különösen a védegyleté is", nem az abszolutista államot illeti, hanem a „számos polgárból álló társulaté", vagyis a társadalomé.103 98 Uo. CXVII-CXVIII. (Kiemelés - VJ.) 99 A szervezkedés politikai körülményeiről: Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Bp., 2002. 317-345., illetve Uő: Kossuth és a Védegylet. Bp., 1942. 100 Tóth Lőrincz, aki Batthyány titkáraként működött, ismerteti elnöki beszédeinek hatását: „meglepően hatott úgy formaszépségével, mint eszmedús tartalmával. - Alig lehetett az emberekkel elhitetni, hogy nem a titkárja csinálta; de én tudom, hogy az saját benső ihletésének teremtménye volt; s hogy titkárja nem lett volna képes oly magasröptű eszméket szájába adni", i.m. (I.) 335. 101 Magyar Szózatok, 41. - A külső szemlélő, mint az angol kormány megbízottja, Blackwell is azon a véleményen volt, hogy a Védegylet a vármegyei ellenzékből parlamenti többséget kívánt kovácsolni, s így próbált kormányzati szerepkört szerezni magának. Lásd: Horváth Jenő: Gróf Batthyány Kázmér és emlékiratai. Budapesti Szemle, 228. k. (1933), 130. 102 Magyar Szózatok, 41. (Kiemelés - VJ.) 103 Uo. 42. (Kiemelés - VJ.)
