Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
768 VELIKY JÁNOS A kapcsolat megteremtésére az 1843/44-es országgyűlésen konkrét politikai kísérlet történt, amikor a reformerek az ország jövedelmei feletti alkotmányos rendelkezést meg akarták szerezni, különösképpen az keltett élénk visszhangot, amikor a hazai polgárosodást támogató országos pénztár létrehozására tettek javaslatot. A kísérletet a birodalmi kormány feltűnő hevességgel és a javaslat alkotmányos jellegét akaratlanul is tükröztetve utasította el. Kolowrat államminiszter elemzése, melyet az Államtanács elé terjesztett, a fordulat újszerűségét pontosan leírta: „ha eddigelő sikerült is a királyi hatalomnak meggátolnia, hogy az országgyűlés egynémely végzései a tényleges vagy törvényes életbe be ne nyúljanak: a választóvonal mindazonáltal oly csekély, hogy az valamely kedvező esetlegesség segélyével mindenkorra keresztültörhetne. E tekintetben különösen ama terv, mely szerint a nemesek adózását az országgyűlés hatalomeszközéül keresztülvinni s a királyi kincslet ellenében egy rendi firtáncziát felállítani törekednek, a legnagyobb fontosságú."82 (kiemelés - V.J.) Széchenyi az elgondolást ostyába takarva próbálta Metternichnek beadni, s a beszedett adók felett valamiféle állami ellenőrzést ígért. A taktikán azonban Metternich elég könnyen átlátott és az érvelést nem fogadta el, sőt másokhoz viszonyítottan még világosabb álláspontot elfoglalva úgy fogalmazott: hogy ha nemzeti pénztárt hoznak létre, az ország köztársasági formát ölt.83 Tehát a Védegylet megszervezése az 1843/44-es országgyűlés liberális javaslataival, illetve azok elbuktatásával szoros összefüggésben állt. A kapcsolat- . ra, „az országgyűlés akkori stádiumára", a „tárgyalt ügyekre", a „reményekre" és a „kilátásokra" maga Batthyány Kázmér is utalt, de természetesen még többet tudhatunk meg Kossuthtól. О egy 1845 márciusában Wesselényinek küldött levelében a Védegyletet valamiféle „nyomáscsoportként" írta le, s politikai környezetét a következőképpen rajzolta meg: „A vámok iránt tán még 20 évig is hasztalan veszekedtünk volna a kormánnyal; a Védegyesület következtében meglásd minő furcsa dolgokkal jövend a kormány a jövő országgyűlésre; a házi adónak még évekig ellen állott volna az olygarchia, most a jövő diétán keresztül megy, a kormány már elhatározá kezébe venni a kérdést, nehogy ez is nélküle történjék meg."84 A Védegyletben az ország anyagi javai feletti alkotmányos ellenőrzés gondolatához modern közgazdasági eszmék kapcsolódtak.8 5 A mozgalom szervezői a hagyományos, nemesi ellenzékiségtől eltérően modern vámpolitikai gondolatokat emeltek be. Joggal utaltak arra a tényre, hogy ha a merkantilista eszméket másfél évszázada alkalmazó Habsburg gazdaságpolitikára tekintenek, már nem az a kérdés: az állam beavatkozik-e a gazdasági folyamatokba vagy nem, hanem az, hogy kinek az érdekében teszi meg. A mozgalom közgazdasági elképzeléseihez kétségtelenül nyújtott támpontokat F. List „Das Nationale System der politischen Oekonomie" című műve, ám az átvétel kétségtelenül nem járt a 82 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből. Pest. 1868. III. к., 13-14. 83 Metternich Wirkner udvari tanácsoshoz küldött levelében a Széchenyivel történt tárgyalásáról beszámolt: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez, (összeáll.: Bártfai Szabó László) Bp., 1943. I. к., 464. у 84 I.m. II.к., 494. 85 Veliky János: Az ipartámogató Kossuth. Századok, 1994. 5. 818-830.
