Századok – 2006
MŰHELY - Veliky János: Hogyan polgárosodott a magyar arisztokrácia? Batthyány Kázmér társadalmi és politikai szerepkörei 751
766 VELIKY JÁNOS Az érdekegyesítés eszméje a 18. század végén már megjelent a magyar politikai közgondolkodásban, s jellemző módon nem egyedül és elszigetelten, hanem összefüggésben a szabadságteremtés más tényezőivel, így például a protestánsok egyenjogúsításának követelményével. Ez a magyar politikai közgondolkodás több évszázada ismerte és működtette a tolerancia elméletét és gyakorlatát, így utóbb a polgári átalakulás folyamatában roppant színes módon, egymást váltogatva felhasználta annak történeti-haszonelvű, illetve radikális-természetjogi szempontjait.72 S ugyan a társadalmi életben a vallásszabadság ügye nem haladt töretlenül előre, amelyre a Batthyány Kázmér házassága körül 1847-ben kialakult huza-vona jó (s egyébként megoldásokat ösztönző) példát szolgáltatott, az ő vallásszabadsággal kapcsolatban, az 1840-es években elmondott felszólalásainak — mint látjuk — mégis voltak történeti előzményei. Közelebbről például ilyennek tekinthető Pest megye 1790-es követutasítása, amelyben a haladó vármegyei rendek a polgári szabadságbővítés gondolatát utilitárius érveléssel, mintegy a protestánsok vallásszabadságának megteremtéséből vezették le: „a polgártársak egyesítése a közbiztonság egyetlen kapcsa", más szóval „ut quoniam vera animorum unio inter concives sit unicum publicae securitatis vinculum".73 Ugyancsak ekkor a protestáns rendek megrajzolták saját szabadságuk történeti (a bécsi és a linzi békére hivatkoztak), illetve természetjogi hátterét. Rámutattak a vallásszabadság és a politikai szabadság összefüggésére, s a katolikus rendeket a vallások egyenjogúsításának jelentőségére figyelmeztették, abban a reményben, „hogy ezen Európaszerte megismert igazságnak nem fognak ellenállni, s a természetes méltányosságnak, keresztényi és testvéri szeretetnek helyet fognak adni, bölcsen átlátván, hogy valamint az ezen vallások jogai feletti egyenetlenség, s a törvények és békekötések megsértése nyitott utat az alkotmány s a politikai szabadság megsemmisítésére, ugy jogaik csendes élvezetében meghagyott különböző vallásfelekezetek közötti egyesség fogja a politikai szabadság visszaszerzését és megtarthatását is mind a papságra, mind az ország többi lakosára nézve eszközölni". Úgy érveltek, hogy saját szabadságuk meg-(illetve visszaszerzése a szélesebb változások előtt is megnyithatja az utat, miután a „rendek eddigi nyilatkozataiból azt lehet kivenni, hogy a koronázási hitlevél készítésében a vallás ügye foglalja az első helyet", s „ha ez iránt egyesség lesz, az ország többi szabadságának biztosítása könnyebben megtörténhetik"!74 Batthyány a Védegyletet olyan fontos szervezetnek tekintette, amelynek — mint hangoztatta — „minél nagyobb kiterjedésétől függ hazánk anyagi jólléte", ezért nem csupán egyszerű növekedését óhajtotta, hanem azt is, hogy „ez egyesületnek sikere s foganata legyen".75 A Védegylet „műhelyeiben" beinduló változások kibontakoztatásában jeles reformertársainak kedvelt társadalom-72 Lásd a már idézett művet: Ludassy Mária: A toleranciától a szabadságig. Bp, 1992. 78. 73 Idézi Varga Zoltán: „Érdekegyesítés" és „társadalmi szolidaritás". In: Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth nominatae. Debrecen. 1960. 222, 239. (kiemelés - V.J.) 74 A két felekezetű, országgyülésileg összegyűlt evangélikus rendek előterjesztése a hasonlóan országgyülésileg összegyűlt róm.katholikus rendekhez. Közli Irinyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének története. Pest. 1857. 29. (kiemelés - V.J.) 75 Magyar Szózatok, 7, 10.
