Századok – 2006

TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25

A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 67 zepétől a legnagyobb felekezeti csoportot alkották. Az izraelita szakosztályi tagok aránya messze elmaradt a városatyák közötti helyüktől. 8. táblázat. A szakosztályok felekezeti összetétele 1900 1906 1912 1918 1924 1930 1935 1940 1944 Evangélikus 42 23 23 22 20 20 12 10 10 Római katolikus 27 16 16 19 16 14 11 11 10 Görög katolikus 1 0 2 2 3 4 2 2 2 Református 14 8 12 11 14 19 19 14 10 Izraelita 14 7 8 16 12 7 8 0 0 Ismeretlen 3 2 4 4 1 1 2 1 1 Összesen 101 56 65 74 66 65 54 38 33 Nyilvánvaló, hogy a legfontosabb várospolitikai szakmai kérdések alapos megvitatásához és megalapozott vélemény kialakításához kellő szakértelemre és szaktudásra volt szükség, így a jogi szakosztályba jogász végzettségű városatyákat választottak, az építésügyibe jobbára szakmabeli iparosokat, mérnököket. Még a városgazdálkodással foglalkozó szakosztály esetében lehetett a legkevésbé meghatározó a pénzügyi vagy közgazdasági szakképzettség, hiszen ezzel meglehetősen kevés városatya rendelkezett, ám ez a tényező is inkább az intelligencia érvényesülési lehetőségét növelte, semmint az iparosokét vagy kereskedőkét. Azt, hogy mégsem az egyes szakbizottságok által megkövetelhető szaktudás és képzettség volt a döntő, jelzi, hogy a szakosztályok a korszakban szinte kivétel nélkül együttes üléseket tartottak. Ezeken az üléseken a jogi, a pénzügyi és az építészeti kérdések nem váltak el élesen egymástól, az egyes ügyekhez minden jelenlévő szakosztályi tag hozzászólhatott és szavazhatott, a véleményt is közösen alakították ki. Úgy látom tehát, hogy elsősorban nem a jogi, pénzügyi és egyéb szakmai hozzáértésnek volt elsődleges szerepe, hanem általában annak a műveltségnek, amelynek letéteményese és birtokosa az intelligencia volt. Az egyre szaporodó és specializálódó városi feladatok mindinkább olyan tudást, széleskörű tájékozottságot követeltek meg a vezetéstől, amelyekkel már csak a tanult, a modern ismeretek és műveltség birtokában lévő társadalmi csoportok rendelkeztek. Véleményem szerint ez az oka az intelligencia magas arányának a szakosztályokban, mint előzetes szakmai véleményező testületekben. A szakbizottságok „nagyobb intellektuális erejével" persze az is együtt járt, hogy az együttes szakosztályi véleményekjobbára az értelmiség és a tisztviselők érték- és érdekviszonyait tükrözték. Ez azért volt lényeges, mert az intelligencia által meghatározott véleményt a képviselőtestület az esetek döntő részében minden változtatás nélkül magáévá tette. Mindenképpen érdemes kiemelni, hogy a szakosztályok tagjai a városi elit egészéhez viszonyítva jóval nagyobb arányban — általában kétszer annyian — vettek részt pénzintézetek és részvénytársaságok vezetésében. A különböző