Századok – 2006
DOKUMENTUMOK - Hermann Róbert: Kossuth és Görgei között - Ludvigh János kormánybiztosi jelentései 1849-ből 671
716 HERMANN RÓBERT volna, mint adá a honvéd. A világnak mívelt népei közt sem tudok hadat, mely vitézséggel annyi jószívűséget és mérsékletet, mely annyi lovagiasságot egyesített volna, mint honvédeinkben egyesülve találtunk. Buda bevétetett rohammal, s miután bevétetett, a honvéd elfelejté fővezérének izenetét, elfelejté sebeit, melyeket ellene rajta ejtett, és nem juta egynek is eszébe szeretett bajnoktársainak halálát fegyvertelenen megbosszulni, elfelejté saját fájdalmát, és megbocsátott annak, kiről tudta, hogy nemes tettre meg sem indul. Nem találkozott a várban halandó, ki a győző honvédtől bántalmat tapasztalt, nem volt senki, kit honvéd megilletett volna. Míg a harc tartott, a honvéd oroszlánként küzdött, de azon pillanat óta, melyben maga ellen fegyvert irányozni nem látott, bajnoki lelkesedése szelídséggé változott. És ha a várbevétel alkalmával rombolások közbejöttek, azok csupán ott történtek, hol senki sem jelentkezett, hol kapuk és ajtók be voltak zárva, s ellenséges katonáknak rejtekhelyök volt, vagy honvédeink a zárt kapuk és ajtók miatt rejtekhelyet találni véltek. Honvédeink tehát a lefegyverzetteket nem bántva, most a hadifoglyok közül 20 magyal- születésű tiszt áll a főtábori vegyes vésztörvényszék előtt, miszerint hajtassa végre higgadtan ellene azt, mit a hős honvéd győzelmi lelkesültségében végrehajtani nem tudott. A vésztörvény világosan s határozottan rendeli, hogy ki a magyar haza ellen fegyvert fog, halállal büntetik. A vésztörvényszék eszerint, ha a törvényt betű szerint veszi, kéntelen azt is halálra ítélni, ki e hazában csak született, de a hazán kívül felnevekedett, kéntelen elítélni azon hazánkfiát is, ki magyar ezredben s mafjyar földön ezelőtt nem szolgált, ki hazánk függetlenségi szent harcát nem értette, és ki talán alattomban mégis hazánk szent ügyéért fohászkodott. A vésztörvényszék, melyről mondhatom, hogy minden ügyben bírósághoz illő komolysággal, törvény és igazság szerint járt el, ha e 20 magyar születésű tiszt ellen eljárandott volna, miután ítéletétől sem felebbvitelnek, sem kegyelemérti folyamodásnak helye nem leendhetett, ez ügyet sem a törvényszék, sem én a kormány ítélete alá terjeszteni többé hatalmamban nem állana. De kérdés támadván a reversalisok24 7 tartalma iránt, a törvényszék elnöke ezek megszerzésére eredetiben ide mellékelt levelében felhívott.24 8 Tudom ugyan, hogy a reversalisokat a hadügyminisztériumnál kell felkeresni, de minthogy 1324 9 egyénnek elítéltetése oly kérdés, melyet reversalisok átküldésével eldöntöttnek nem tarthatom, jelentésemmel nem a hadügyminisztériumhoz, mely 247 Kötelezvények - itt: az illetőknek a katonai szolgálatból történt kilépés alkalmával aláírt kötelezvényük arról, hogy nem fognak fegyvert a magyar hadsereg ellen. 248 Az irat mellett található Hankovits György őrnagynak, a tábori mozgó vésztörvényszék elnökének máj. 30-án Ludvighhoz intézett beadványa, amelyben kérte az illetők reverzálisainak Debrecenből történő megszerzését, s kifejtette, nem lenne felesleges „az igazságügy-minister és kormányzóelnök ez ügybeni nézetei iránt kérdést tenni, ha vajon a törvény szigora alkalmaztassék-é, melynek könnyen az ellenség kezében lévő foglyaink irányában repressarie lehet következménye, vagy pedig engesztelőbb eljárás." Közli Sarlós Béla, 1959. 349-350. és Sarlós Béla, 1971. 229-230. 249 Ludvigh az előbbiekben 20 tisztről szólt, de a levélen mindegyik helyen látszik, hogy a 20-as számot a 13-asból javította át.
