Századok – 2006
DOKUMENTUMOK - Hermann Róbert: Kossuth és Görgei között - Ludvigh János kormánybiztosi jelentései 1849-ből 671
680 HERMANN RÓBERT 1850 telén Galícián át szökött Németországba, ahol egy ideig Hamburgban élt.9 1 Innen továbbment Londonba, de 1850. június közepén elhagyta az angol fővárost, és Párizsba utazott.9 2 Valamikor 1850 nyarán vagy kora őszén Brüsszelben telepedett le. „...ha semmi egyebet, legalább elértem azt, hogy a katasztrófáról beszélni nem kell" - írta 1851-ben Görgeinek, akivel továbbra is kapcsolatban maradt.9 3 Ludvigh ezt követően hosszabb-rövidebb szüneteket nem számítva, a belga fővárosban élt. Jó kapcsolatot ápolt a legkülönbözőbb pártállású emigránsokkal, s töredékesen fennmaradt levelezéséből is kiderül, szinte mindenkivel jóban volt - ami nem volt kis teljesítmény az állandó sértődésekkel teli és gyanakvásokkal átitatott emigránsok között.94 Brüsszeli emigránstársa, Jósika Miklós ironikus jellemzése szerint Ludvigh „ismeri az egész világot — tud mindent — még ennél is egy zsákkal többet — 10 hírlapja jár — s a hazából kijövő magyarokkal — azt mondja — nem szeret találkozni; meglehet azonban, a dolog fordítva áll, s az embernek a róka és a szőlő jut eszébe."95 Ludvigh emigrációs tevékenysége külön tanulmány tárgya lehetne. Azon kevesek közé tartozott, akik sokáig kapcsolatban álltak az emigrációban Kossuth-ellenes támadásai miatt egyre magányosabbá váló Szemere Bertalannal, a volt miniszterelnökkel is. Ludvigh fordította németre Szemere egy, a szabadságharcról szóló (azóta elveszett) munkájának egy részét (noha Szemere elégedetlen volt a fordítással).9 6 Sőt, 1851 őszén még arra is megpróbálta rávenni, hogy béküljön ki Kossuthtal. Amikor erre Szemere „vadon nézve" egy „Sohasem"-mel felelt, Ludvigh rezignáltán jegyezte meg: „Úgy, barátom, egyedül ál-91 Ld. erre Ludvigh 1868. ápr. 18-án Pestről Kossuthhoz intézett levelét: „Megemlítéd a kedves emlékű Bodrogközt, én életemben kétszer jártam arra, egyszer mentem oda kacsázni, és 1850-dikben arra szöktem Galíciába." MOL Kossuth-ir. No. 5084. Hamburgi tartózkodására ld. Kászonyi Dániel: Magyarhon négy korszaka. Fordította Kosáry Domokos. A bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Márkus László. Bp., 1977. 282.; К. M. Kertbeny: Alfabetische Namensliste ungrischer [sic!] Emigration 1848-1864. (Mit Einschluss der ausserhalb Ungarn Internirten). Sammt vorläufigen biografischen Andeutungen in Abreviaturen. Brüssel & Leipzig, 1864. 36.; Jánossy Dénes. II. 786-787. 92 Berndorf londoni osztrák kém jelentése, 1850. jún. 17. Idézi Tábori Kornél: Titkosrendőrség és kamarilla. Akták - adatok a bécsi titkos udvari és rendőrségi levéltárból. Bevezetőjét írta Marczali Henrik. Bp., 1921. 155. 93 Ludvigh - Görgei, Brüsszel, 1851. júl. 31. MOL P 626. Széchenyi-levéltár. Széchenyi István gyűjtemény. 14. csomó. Brüsszel, 1851. júl. 31. Kapcsolatukra ld. még Hermann Róbert: Görgei emlékiratai és a Kossuth-emigráció AETAS, 1996/2-3. 43. és Kosáry Domokos I. 147. 94 Ludvigh emigráns levelezéséből viszonylag teljesen a Kossuthtal (OSZK Kézirattár; MOL Kossuth ir.) és Szemerével folytatott levelezésen kívül az 1859-1868 között Horváth Mihállyal (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kéirattár Ms. 364. 106-131.) folytatott levelezés maradt meg. Töredékesen ismert a Nemeskéri Kiss Miklóssal (HL Personalia. Nemeskéri Kiss család iratai. Ludvigh János levele [1859]), a Perczellel (OSZK Kézirattár Fond 89/94.), a Pulszky Ferenccel (uo. Fond VIII/620.), és Jókaival (uo. Fond V/361.) folytatott levelezés. Vukovics Sebőnek írott levelei közül csak az 1867 utániak ismertek (MOL R 216. Vukovics Sebő iratai). 95 Jósika Miklós - Fejérváiy Miklós, Brüsszel, 1853. okt. 1. Közli Jósika Miklós, 1988. 106. 96 Ld. erre Szemere Bertalan leveleskönyve 1849-1865. S. a. r. Albert Gábor. Bp., 1999. 54-55., 77-79., 224-225. Az elveszett munkára ld. Szemere Bertalan: Napló (1849-1861). S. a. r. Albert Gábor. Miskolc, 2005. 99-100.; Pelyach István: Egy elfeledtetett kézirat. Szemere Politikai jellemrajzainak történetéről. (In:) Ruszoly József szerk.: Szemere Bertalan és kora. I. k. Miskolc, 1991. 342-344. Ludvigh Szemerével folytatott levelezését az OSZK Kézirattára, illetve az Egyetemi Könyvtár Kézirattára őrzi.
