Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
A MAGYAR NEMZETI IGAZGATÓSÁG MAGYARORSZÁGI KAPCSOLATAI (1859-1862) 65 9 elbocsájtását kérte. Egyes források szerint a seregből való távozásának oka az volt, hogy idősebb rokonának, a szabadságharcot megjárt és forradalmi szervezkedés miatt börtönt viselt Komáromy Györgynek a befolyása alá került.112 Minden bizonnyal Komáromy révén lett a pesti központi bizottmány, majd a Határozati Párt tagja. A politikai életben tevékenyen részt vett, Kazinczy-bált szervezett, röpiratot jelentetett meg „Was wir wünschen" címmel, az országgyűlésen pedig erélyes hangvételű beszédével hívta fel magára a figyelmet.113 Valószínűleg ő kezdeményezte a szabadkőműves páholy megalapítását, amelynél a pesti egyetem németországi születésű, angol nyelvet oktató magántanára, Lewis Lajos bábáskodott. Az ő segítségével szerettek volna engedélyt kérni a hamburgi nagypáholytól, amelyik azonban a kormány jóváhagyásához, a politikai és felekezeti kérdések mellőzéséhez, valamint a német nyelvű szertartásokhoz kötötte annak megadását. A tagok nem tartották teljesíthetőnek a feltételeket, hiszen a páholyt kifejezetten hazafias célokkal hozták létre.114 Ezt nemcsak a névválasztás bizonyítja, hanem az is, hogy a később felvételüket kérők kérvényeikben mind igyekeztek hangsúlyozni az 1848-49. évi szabadságharcban játszott szerepüket. Az elnök Károlyi Ede, a titkár pedig Csáky Tivadar volt. Az alapítók között ott találjuk Almásyt, Komáromyt, Teleki Gyula grófot,11 5 Lumnitzer Sándort,11 6 Csáky Kálmán grófot11 7 , Polacsek Lajost és Vay Béla bárót, majd később Vidacs János is belépett. A páholy engedély hiányában is működött egy ideig. Iratai 1862 januárjáig vannak meg, de Csáky a későbbiekben is felhasználta szabadkőműves kapcsolatait a titkos forradalmi szervezkedés céljaira.11 8 A volt határozati képviselők egy másik, szélsőbaloldali csoportját tömörítette az a bizottmány, amely Madarász József, Kállay Ödön11 9 és Szilágyi Virgil 112 Andreas Kienast: Die Legion Klapka. Bécs 1900. 38-39. 1. jegyz. 113 Lukács L.: Magyar politikai emigráció i. m. 282-283. 114 Abaß Lajos: A szabadkőművesség története. Bp. 1900. 433-434. 115 Teleki Gyula gróf (1833-1882. k.) református világi elöljáró, 1861-ben határozati párti országgyűlési képviselő volt. 1862 augusztusában szélütés érte, amelynek következtében megbénult, így politikai pályafutása derékba tört. (Podmaniczky F.: Naplótöredékek i. m. III. 190.) 116 Lumnitzer Sándor (1821-1892) a szabadságharcban törzsorvosként, majd egészségügyi főnökként vett részt. 1861-ben a Határozati Párt képviselője, 1864-ben a Rókus Kórház főorvosa, 1885-ben a Főrendi Ház tagja lett. (Szinnyei J.: Magyar írók i. m. VIII. 133-136.) 117 Csáky Kálmán (1836-1894) Csáky Tivadar öccse volt. Az 1850-es években a császári hadsereg tisztjeként szolgált, majd bátyjához hasonlóan elhagyta azt. 1861-ben a Határozati Párt, 1865-ben a Balközép Párt tagjaként képviselő volt. A dualizmus korában visszatért a hadsereghez. (Szinnyei J.: Magyar írók i. m. II. 148-149.) 118 MOL P 1081. 2. cs. Csáky tagja lett az 1863-ban Genfben alapított Ister páholynak is. A nyilvánvalóan politikai céllal alapított páholy nagymesterévé Klapkát nevezték ki, akinek helyettese Csáky volt. A páholy tagjai közé tartozott még Komáromy György, Puky Miklós, Horváth Mihály, Maróthy János, Bethlen Gergely, Thaisz Elek, Karacsay Sándor, Balassa Antal és Vaisz Vilmos is. (Abaß L. A szabadkőművesség i. m. 436.) Maróthy és Thaisz a Csáky és Komáromy által 1863-ban alapított Magyar Forradalmi Comiténak is tagja lett, sőt annak szabadkőműves osztályát Maróthy vezette. (MOL R 296. 8. t. „A forradalmi ügyvezetés szervezete Magyarhonban", k. n.) 119 Kállay Ödön (1815-1879) a reformkorban radikális reformpárti képviselő, a szabadságharc idején kormánybiztos volt. A világosi fegyverletétel után halálra ítélték, majd kegyelmet kapott. A Bach-korszakban birtokán gazdálkodott. 1861-ben képviselőként, a szélsőbaloldal egyik vezetőjeként tért vissza a politikai életbe. A dualizmus korában is a függetlenségi eszméket képviselte az országgyűlésben. (Szinnyei J.\ Magyar írók i. m. V 851-854.)
