Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Farkas Katalin: A Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi kapcsolatai (1859-1862) 635
636 FARKAS KATALIN vagy más okok által motivált túlzásokat. A kutatást segíti még a korabeli sajtó tanulmányozása is, itt viszont csak szigorúan cenzúrázott elvi álláspontok jelenhettek meg, a gyakorlati szervezési kérdések természetesen nem. A kérdéskör jó néhány részlete ismert a szakirodalomból, a források sokszínűsége és problematikussága, valamint az egyes kutatók sajátos szempontjai miatt azonban eddig mégsem került sor a téma teljes feltárására. Szabad György Kossuth, Lengyel Tamás és Borsi-Kálmán Béla Klapka, Horváth Zoltán pedig Teleki pályafutásának bemutatása kapcsán érintette az emigránsok és a magyarországi politikusok viszonyát; Kovács Endre a magyarok és a nemzetiségek, illetve a szomszédos népek kapcsolatára, Szabad György, „Forradalom és kiegyezés válaszútján" című, az adott korra vonatkozóan alapvető művében pedig kifejezetten az októberi diploma kiadása és az 1861. évi országgyűlés feloszlatása közötti időszakra helyezte a hangsúlyt. Lukács Lajos a magyar politikai emigrációról írt könyvében ugyancsak foglalkozott a kérdéskörrel, de Kossuthtal szemben sokszor megalapozatlanul kritikus megállapításai erősen vitathatóak. A fenti műveknek köszönhetően tudott, hogy az úgynevezett pesti forradalmi comité Teleki kapcsolatai mentén szerveződött, és viszonya a Magyar Nemzeti Igazgatósággal meglehetősen ellentmondásosan alakult, de eddig nem volt ismert, mikor és pontosan hogyan jött létre, illetve bomlott fel. A comité felbomlása után Magyar Nemzeti Igazgatóság magyarországi megbízottjává kinevezett Komáromy Györgynek a magyarországi hadseregszervezésről írott jelentését szintén tárgyalja a szakirodalom, de jelen tanulmány ezt igyekszik egy hosszabb folyamat részeként bemutatni. Egyúttal megvilágítja e folyamat más, eddig kevésbé ismert elemeit, Ivánka Imre tevékenységét és a honvédegyletek 1861. évi működését, majd részben ezeket az ismereteket felhasználva rekonstruálja a Komáromy-féle jelentés keletkezésének mozgatórugóit, körülményeit. Az emigránsok és a hazaiak viszonyának egy másik fontos pontja, a nemzetiségi kérdés tekintetében is újabb adalékokkal szolgál e tanulmány. Feltárja, hogyan vezetett a nemzetiségi kérdés kapcsán kibontakozó vita Kossuth és a későbbi balközép politikusok kapcsolatainak végleges megszűnéséhez, még azelőtt, hogy a Dunai Szövetség terve napvilágra került volna. A Magyar Nemzeti Igazgatóság és a magyarországi politikusok viszonyának bemutatása ugyanakkor magyarázatul szolgál az emigrációs viszonyok későbbi alakulásához, elsősorban a Csáky-Komáromy-féle szervezkedés kibontakozásához." Kapcsolatfelvétel a magyar emigráció vezetői, valamint a párizsi és a torinói udvar között III. Napóleon francia császár és Camillo Benső di Cavour gróf, a Szárd-Piemonti Királyság miniszterelnöke 1858 júliusában egy kis francia fürdővárosban, Plombières-ben titkos megállapodást kötött arról, hogy kiűzik Itáliából az osztrákokat, és egy szövetségi államot hoznak létre a félszigeten a pápa veze* Jelen tanulmány „Magyar függetlenségi törekvések 1859-1867: a Csáky-Komáromy-féle szervezkedés" címmel készülő disszertációm első fejezete. Értékes tanácsaikért és észrevételeikért köszönettel tartozom Csorba Lászlónak és Pajkossy Gábornak.
