Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Takács Tibor: A városi elit Nyíregyházán a 20. század első felében 25
A VÁROSI ELIT NYÍREGYHÁZÁN A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 57 Azzal, hogy a rohamosan fejlődő város kulturális igényeinek felismerését és akceptálását követelték a képviselőtestülettől, a „városi" polgárság, élén az intelligenciával, éppen úgy a saját kulturális, művelődési, társadalmi igényeit, elképzeléseit, törekvéseit igyekezett érvényre juttatni, mint mások. Hiszen a polgárság, az „intelligens ember" járt színházba, járt ki Sóstóra, ők laktak állandóan a városban, így az ő igényük volt az utcák és terek rendezése, a parkosítás, és elsősorban ők igényelték a korszerű vízvezeték- és csatornahálózat kiépítését. Ráadásul a „városi" polgárság nemcsak az általa magasabb rendűnek tartott kulturális és közművelődési igényeit, hanem a legközvetlenebb anyagi érdekeit is igyekezett érvényesíteni. Láthattuk, hogy őket, és nem a kútvizet fogyasztó gazdákat érintette a szikvízadó bevezetése, de említhetjük a villanyvilágítás árának emelkedését is, amelyet a koncessziós szerződés értelmében a képviselőtestületnek kellett jóváhagynia. Az áremelést a villanyvilágítást kevésbé használó gazdák könnyebben megszavazhatták, mint a hálózatba bekap-I csolt városi polgárok. Volt, hogy egy orvos képviselő kifejezetten kérte a gazdákat, hogy ne szavazzák meg az áremelési javaslatot, ezzel segítsenek a középosztályon.11 8 A gazdák érthetően rosszul fogadták, hogy a gazdálkodás szempontjai mellett más szempontokat, a számszerűleg egyre növekvő létszámú, felsőbb iskolát végzett értelmiségi és tisztviselő városlakók igényeit is figyelembe kell venni. Az utóbbiak viszont nem értették, hogy egy rohamosan fejlődő városnak miért kellene akceptálnia a földművelők érdekeit. Természetesen az intelligencia által szorgalmazott modernizációs és urbanizációs fejlesztések hosszabb távon az összes városi polgár, így a gazdák kényelmét is szolgálta volna. Ám éppen az mutatja a városi elit funkcionális zavarait, hogy ezeket a kérdéseket nem volt képes az egész városi közösség céljaként, közérdekként megfogalmazni. Ezért nem lehet például kizárólag a gazdákat felelőssé tenni a vízvezeték- és csatornahálózat kiépítésének elmaradásáért. Annak, hogy a nyíregyházi társadalom megosztottsága a 19. század végén és a 20. század elején különösen éles formában jelentkezett a városi elitben, a helyi társadalomban végbement változásokban kereshető okai voltak. Ezek a változások illeszkedtek az egész magyar társadalom polgári átalakulásába, sok szempontból azonban sajátos jegyeket hordoztak. Nyíregyháza a 18. század közepén evangélikus szlovák parasztkommunitásként települt újra egy kálvinista többségű magyar vármegyében. A tirpák közösséget a környezetéhez semmiféle nyelvi, vallási, kulturális kötelék nem fűzte, sokáig szorosabb és intenzívebb kapcsolatai voltak a Felvidékkel, mint a környező falvakkal, amelyekkel ráadásul a társadalmi helyzet azonossága vagy hasonlósága sem alakított ki érdekközösséget. Ebbe a viszonylag zárt közösségbe a 19. század közepétől kezdve egyre több új társadalmi elem, kereskedők, iparosok, az 1870-80-as évektől pedig tisztviselők és értelmiségiek települtek be. „Nyíregyházára esőstől szakadt az áldás; Nagykállóból átköltözött a vármegye is, vele egy rajnyi elszegényedett úr, aki a megyénél hivatalnokoskodik. Felépítik a hatalmas törvényszéki palotát, a 118 Szabolcsi Hírlap, 1916. jún. 24. 3.
