Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Gergely András: Kossuth levele Mezőtúrról (1849. július 27.) 609
KOSSUTH LEVELE MEZŐTÚRRÓL (1849. JÚLIUS 27.) 625 német vagy franczia ellen küldjünk táborba, hanem hogy megmentsük a hazát. Adja meg magát a szolgaság járma alá a nemzet, ha ezen szót 'sok' ismeri, akkor midőn hónát kell megmenteni". Az indulatba jött Kossuth ekkor távozni készült az ülésteremből, azonban a másik hevesi követ, Recsky András szavaival még visszatartotta: „Kérem alázatosan ne tessék kimenni. Könnyű mondani, hogy midőn áldozatra van szükség, akkor a nemzetnek semmi számot nem kell sokallani. Hanem önök akkor talán itt fognak maradni, mikor mi haza megyünk és ki fog minket azon rettenetességtől megmenteni, mellyek minket a nép között várnak". A „nagy visszatetszést" kiváltó, nem is kissé sértő megjegyzésre (amely talán Kossuth miniszterségére is, Pest belvárosi mandátumára is utalt), az érintett még ingerültebben válaszolt: „...hibás kiindulási pontnak tartom azt, ha valaki ezen dologban most áldozatról beszél. Kérem alázatosan, irtják a magyar népet, és egyenesen a magyar nép kiirtása forog itt fen, és ekkor beszélünk áldozatról! Hát ne védje magát, ha nem tetszik, hanem nyújtsa oda nyakát a barbárok pallosa alá. Nem arról van szó, hogy Ferdinánd számára Lombardiában háborút viseljen, hanem arról, hogy magát nem csak nemzetileg, hanem egyénileg is védje, és ha magát védeni akarja, nem értem azon szót, 'sok'! És ha követ úr nem gondolja végrehajthatónak megyéjében ezen határozatot, én hová parancsoltatni fogok, az érdemes követ úr kerületébe is igen szívesen elmegyek." Végül egy harmadik hevesi követ, Németh Albert is elmondta ellenvetéseit: megyéjében már háromezer nemzetőrt mozgósítottak, akik a Délvidéken tapasztaltakat megélve megcsalatva érzik magukat. Németh azt is jelezte, hogy a katonaállítás csak toborzás útján nem fog sikerülni. Nyáry határozati javaslatát végül nem egyhangúlag, hanem többséggel fogadták el. A felsőházhoz senki nem kívánta átküldeni a határozatot.7 3 A hevesi követek aggodalmaskodásai talán hozzá is járultak ahhoz, hogy a tényleges lebonyolítás országszerte másként történt. Az újoncoknak először csak egy negyedrészét kellett kiállítani, s a toborzás mellett persze soroztak is.74 Mindenesetre egy, a hevesiektől kapott tüske benne maradhatott Kossuthban. A parlamenti vita idejére már végéhez közeledett Hevesben a 19-22 év közöttiek újoncösszeírása, ám a tényleges toborzás vontatottan indult. A nemzetőrök (20-50 év közöttiek) korábbi mozgósítása, azután a pénzhiány (a toborzottak foglalót kaptak), a hivatalnokok túlterheltsége, közülük egyesek lemondása zavarokat idézett elő. Puky Miklós követ és másodalispán kormánybiztossá nevezésével és megyéjébe érkezésével (szeptember 23.) azonban megváltozott a helyzet. Bár a szeptember végén a megyében is elrendelt népfelkelés (immár 73 Közlöny, 1848. szeptember 18-20. - A vita arra is jó példa, hogy Kossuth korántsem „diktált" 1848-ban a népképviseleti országgyűlésnek. - Ismeretes, hogy a katonaállítás törvényes alapját keresve (nem volt szentesítve az újoncozási törvény) Batthyány és mások a toborzás, mint jogalap felé tájékozódtak. Történetírásunk figyelmét megérdemelte volna, hogy Kossuth viszont ekkor fejtette ki, hogy az átalakulással a nemesi felkelés „generalis insurrectiová", általános hadkötelezettséggé változik, és a parlament ebből merít, ennek alapján rendel el részleges felkelést, szervez hadsereget; s a nádor (korábban a nemesi felkelés főkapitánya) ugyanekkor megtörtént felkérése a főparancsnokságra egyszersmind ennek is kifejeződése. 74 Hajagos József: A Heves megyei 26. honvédzászlóalj története 1848-1849-ben. In: A tavaszi hadjárat. (Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13.) (Szerk.: Horváth László) Hatvan, 1996. 108-109. -Végül Batthyány újabb miniszterelnöki rendeletei tették egyértelművé, hogy lehet sorozni is.
