Századok – 2006

KÖZLEMÉNYEK - Gergely András: Kossuth levele Mezőtúrról (1849. július 27.) 609

KOSSUTH LEVELE MEZŐTÚRRÓL (1849. JÚLIUS 27.) 617 bár éppen brutális nyíltsága miatt végül nem került be a beadványba — kifejezték szándékukat, hogy felmondják az engedelmességet a kormánynak.2

9 Görgei és a tisztikar tehát önállósította magát. Világos jeleként július 12-e után megszakították a kapcsolatot a kormánnyal, július 27-ig nem küldtek jelentést.3

0 Július 22-én Miskolcra érkezve — emlékiratai szerint — Görgei azzal számolt, hogy az általa csak 60.000 főre becsült orosz főerő van közelében, azok célja pedig Miskolc elfoglalása. Ezért elhagyta a várost, és a Sajó balpartján foglalt állást. A főhadiszállás július 24-én Ongára, másnap Gesztelyre került. 25-én győztek ugyan Miskolctól délre egy ütközetben, de Görgei keletről, a Hernád felől, bekerítéstől tartott: „ha ez megtörténik, arra kényszerülünk, hogy visszavonulásunkat a Tiszántúlra azonnal, még pedig a legkedvezőtlenebb körülmények között, megkezdjük".3

1

Seregét 26-án még keletebbre, a Hernád mögé rendelte, s védelemre berendezkedve ott foglalt állást. A főhadiszállás Szerencsre települt. Az orosz azonban nem mozdult Miskolcról. Görgei elhatározta, hogy ott marad, „amíg az orosz főhadsereg vélt zömének valamilyen déli megkerülő mozdulata rá nem kényszerít, hogy a Tisza mögé hátráljak".3

2

De miért nem sietett Görgei minél előbb eleget tenni az összpontosítási tervnek? Emlékirataiban részint arról ír, hogy Kazinczy Lajos máramarosi hadosztályával kívánt összeköttetést teremteni, illetve „hogy én a magyar ügy jobbra fordulásának esélyeit az Alsó-Tiszánál és Erdélyben csak további visszavonulásom lehető halogatásával, és nem siettetésével biztosíthatom", ami alatt azt kell érteni, hogy az orosz főerőket remélte maga ellen fordítani, s így a délvidéki magyar csapatokat tehermentesíteni.33

De emlékirataiban kénytelen volt elismerni, hogy döntése helyességét illetően „nem lehet feltétlenül igennel felelni".3

4 A vitatható döntés hátterében alighanem serege különállásának megóvása rejlett. Először a Komárom mellőli, július első napjaiban esedékes levonulás késleltetésében fedezhetjük fel ezt az inkább politikai, semmint katonai szándékot. Másodszor pedig a július 22-e utáni napokban Miskolc környékén regisztrálhatjuk a helybenmaradási szándékot, a késlekedést. Tokaj felé néhány nappal később is sikerült ugyan az átkelés, de a Sajónál és a Hernádnál elvesztegetett napok megbosszulták magukat: az orosz főerők Tiszafürednél 26-án 29

Emlékirataiban Görgei azt állítja, hogy ekkoriban csak ő mondta fel az engedelmességet a kormánynak, a tisztikar nem tudott róla, sőt ő valódi szándékait - a térbeli elszakadást a kormánytól - rejtegette, s csak július 7-én tárta fel tisztikara előtt. Görgey Artúr: i. m. 236., 252-254. 255. 30

A hadsereg és a kormány kapcsolatának kérdése nem egyszerűsíthető „Görgei problémává": - a fővezér július 2-án megsebesült, a következő napokban többször eszméletét vesztette. - Később az orosz seregek elzárhatták-megnehezítették a feldunai sereg és a kormányzat közötti összeköttetést. - Bónis Samu kormánybiztos jelentett a seregről. - Görgei jóváhagyásával — és sajátkezű kommentáijaival — megküldték a kormánynak az oroszokkal történő kapcsolatfelvételről szóló beszámolót stb. 31

Uo. 310. 32

Uo. 312. • 3

3

Uo. 312. Aulichnak írott július 30-i jelentésében, tehát egykorúan, ugyancsak azt jelzi Görgei, hogy csak az orosz sereg tiszafüredi átkelésének hírére döntött az azonnali levonulás mellett. (Saját kezébe, ott ahoL.. i. m. 201. 1. 260. sz.) 34

Görgey Artúr: i. m. 315.