Századok – 2006
KÖZLEMÉNYEK - Gergely András: Kossuth levele Mezőtúrról (1849. július 27.) 609
614 GERGELY ANDRÁS tartjuk valószínűnek, hogy Kossuth célja saját kineveztetése lett volna. Éspedig azért nem, mert egy sokkal kisebb politikai rutinnal rendelkező politikusnak sem lehetett nehéz kiszámolnia, hogy hét szavazó tag (miniszter) közül négy nem fogja támogatni az indítványt, éspedig - mint éppen a Hermann Róbert tanulmányában elemzett emlékiratokból kiderül - Szemere miniszterelnök, aki Kossuthnak ekkor már mindenben ellenlábasa volt; Aulich hadügyminiszter, aki aligha akart civilt látni főparancsnokként; Csány közlekedési miniszter, aki régóta Görgei hívének számított és Duschek pénzügyminiszter, aki egy ideje megtért Görgei hívei közé.17 Emellett Vukovics igazságügyminiszter, Horváth kultuszminiszter és Batthyány Kázmér külügyminiszter véleményében sem lehetett biztos, hiszen e megoldás alkotmányjogilag is problematikusnak számított. Végül azért sem valószínű, hogy Kossuth éppen most, amikor Görgei „előkerült", gondolta volna komolyan saját fővezérségét, mert Görgeivel szemben a tábornoki ruhába öltözött kormányzónak sem lettek volna sokkal jobbak a pozíciói. Hogy fővezéri javaslatával milyen nyulat akart Kossuth kiugrasztani a bokorból, bizonyosan nem tudhatjuk. A legvalószínűbb, hogy lényegében a Görgeihez elutazni szándékozó Kossuth tárgyalási mandátumáról volt szó. Az ülésen felmerült még Görgei fővezérsége, ezt talán hárman, és Perczelé, ezt talán ketten támogatták. Kossuth fővezérsége leginkább az államfői jogok, illetve a később „legfőbb hadűri jogoknak" nevezett hatalmi jogosítványok megtárgyalására adhatott alkalmat. Egyes miniszterek, Szemere július 21-i emlékiratát már ismerve, Kossuth diktátorságát szorgalmazták: vezesse az országot is, a hadsereget is kormány és parlament nélkül. Kossuth, mint mindig, most is a leghatározottabb formában visszautasította ezt a megoldást. Ezáltal viszont csiki-csuki helyzet keletkezett: a miniszteri ellenjegyzésre utalt kormányzó csak meglehetősen különleges felhatalmazással vehette volna át a hadsereg irányítását. Erről Kossuth, úgy tűnik, le is mondott. Már a tanácskozás előtti napon arról írt Perczel tábornoknak, hogy „vezért nem nevezek, hanem mint kormányzó képezem a harmónia kapcsát", és csupán egyeztet majd a tábornokok között, de nem parancsol majd nekik.1 8 17 U. o. 850-853. (Az ülésről hivatalos jegyzőkönyv nem maradt fenn.) 18 KLÖM XV 778. - Hermann Róbert idézett munkájában ugyanerre a levélre hivatkozva állítja, hogy Kossuth nem adta fel fővezéri aspirációit. Mi inkább Horváth Mihállyal értünk egyet (i. m. 331.): e tervekről „véglegesen lemondott". Egy további probléma, hogy ez a Perczelnek küldött levél szerintünk nem július 25-i, hanem július 23-i, éspedig a következők miatt: - A levélben ugyan a kormányzó Perczel Július 21-25-i" leveleit nyugtázza, de valószínű, hogy a levelek első kiadója, Mészáros Károly, a 3-as számot a dátumban is, a levélben is 5-nek olvasta. (Az eredeti levél nem maradt fenn.) - A levélben arról van szó, hogy Kossuth „éppen most" veszi a tudósítást, hogy Görgei „tegnap már Miskolczon volt", s erről a tudósítás, mint láttuk, 23-án érkezett. - Továbbá azt írja Perczelnek, hogy előbb hozzá megy, majd Görgeihez. 24-én pedig már eldőlt, hogy csak Görgeit keresi fel, s erről 25-én mást írna? - Kossuth azt is írja e levélben, hogy „pénzünk csütörtöktől kezdve már lesz". Ha ezt 25-én szerdán közli, „holnapot" kellett volna írnia: Duschek „új pénzei", az utókor által „szegedi fekete kétforintosoknak" nevezett pénzjegyek 26-án csütörtökön kerültek forgalomba. - Végül: Kossuth 25-én már el is indult, aznap kora reggel csak Szemerének írt, ráírva a reggel hat órai időpontot - lehetetlen, hogy indulását a hadügyminiszterrel ebben a Perczelnek írott levélben meg sem említené! Ezzel szemben azt úja ebben a Perczelnek szóló (szerintünk tehát július 23-i) levélben, hogy „csak válaszodat várom - ha egyetértesz, azonnal fölmegyek hozzád" - 25-én pedig már nem várhatta a választ, hiszen reggel 8-kor elindult.
