Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
A HAZAI JOGI TUDOMÁNYOSSÁG FEJLŐDÉSE 587 az eckharti életmű legtermékenyebb korszakára, amely a világháborút követő évtizedekhez kötődik.10 4 Kitekintés az Eckhart-hagyatékból Jogi historizmusunk belső válságát látva a két világháború között — idézzük fel Eckhart ítéletét —, „alig volt a nemzeti műveltségnek még egy ága, amelyben annyira a munka kezdeténél álltunk" mint a jogtörténetben10 5 . Trianon után ugyanis a hazai közgondolkodás reakciós nacionalizmusa „integritástan "-ként tekintett10 6 a nemzeti önhittségből táplálkozó szintetizálók alkotásaira. Az adott kor tudománypolitikájának keskenyre nyitott kapuin pedig „csak a rendszer állami és jogi ideológiáját (is) közvetlenül szolgáló művek" juthattak át10 7 . Ilyen körülmények között nem véletlen tehát, hogy a belső válság, és a kivezető útkeresés kilátástalansága különösképpen felszínre tört a hazai jogtörténettudományban. Az elavult institúciókat védelmező ideológia, a reakciós nacionalizmus és a befelé forduló elzárkózás vált tehát uralkodóvá a kor jogi közgondolkodásában. Következésképpen (valóban) az egyetemi katedra elvesztésének a veszélyével járhatott akár a legóvatosabb kísérlet is, amely a beidegzett téveszmék kiigazításának a szükségességét hirdette Nálunk a „tanszabadság" hangosan hirdetet eszméje oda jutott, hogy az Egyetem jobb sorsra érdemes hallgatóságának egy vékony rétege is hiába kereste már a párhuzamosan oktató jogtudósaink valamelyikének az előadásában a jogfejlődés tudományos magyarázatát. Csak a szemináriumokban nyílt lehetőség — így a híres Eckhart szemináriumban is — egy tisztultabb történeti látásmód ébresztésére, és egyáltalán a kutató-elemző jogtörténeti forráskutatás lehetőségeinek az élesztésére.10 8 Nem véletlen tehát, hogy a Kai-jogtörténeti szemináriumaira az adott kor több haladó gondolkodója is felfigyelt,10 9 a hallgatók többsége azonban az ún. külső jogi „szanatóriumok" tudománytalan kompendiumainál több szellemi támaszhoz nem juthatott. Merőben új törekvések jellemezték viszont a magyar jogi historizmus jelenkori történetének a kezdeteit és ez alól a magyar alkotmány- és jogtörténet művelői sem vonhatták ki magukat. A világháborút követő évek új lendületet neti Szemináriumának működéséről 1928-1934. Az Illés-Szeminárium kiadv. 1. sz. Cegléd, én. 7-10., 12-15. Jogtörténeti szemináriumi előadások. In: Jogi professzorok emlékezete. Bp. 1935. 7. 30. 104 Ld. a szerzőtől A jogtörténettudomány. In.: Jogtörténeti Szemle 1. sz Bp. 1985. 106 Ld. Eckhart Ferenc: Illés József és a magyar jogtörténet. In: Emléklapok Viski Illés József egyetemi tanárságának huszonöt éves jubileuma alkalmából. Bp. 1929. 29. Vö. Magyary G. - Illés J. - Holub J. : Jelentés a jogi monográfia-jutalomdíjról. In: Akadémiai értesítő XXXVII. (1926). 124. 106 Ld. Illés József: Bevezetés a magyar jog történetbe (1930) III. 107 Ld. Szabó Imre: A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon. (1955) 418. 108 Itt nevelkedett többek közt Degré Alajos, Bónis György és a komparatív jogtörténeti kutatómunka újjáéledésének az ígéretét jelentő Murarik Antal is. Ld. Csizmadia Andor: A magyar állam- és jogtörténettudomány, ih. (1972). 40-41. Vö. Degré Alajos: A magyar jogtörténetírás a Horthy korban. In: MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának Közleményei III. (1969) 1-2. sz. 96., Móra Mihály: Jogtörténetünk új iránya. Magyar Jogászegyleti Könyvtár 28. sz. Bp. 1948. 6. 109 Sőt, esetenként cselekvő tagként ismeretes pl. Bajcsi-Zsilinszky Endre: és mások. Vö. JKT jegyzőkönyvei 1954-1955. 4. rendes ülés anyaga alapján.
