Századok – 2006
TANULMÁNYOK - Horváth Pál: Meghatározó tudós elmék és eredmények a hazai jogi tudományosság fejlődésében 567
568 HORVÁTH PÁL ni ahhoz, hogy a mindenkor közgondolkodást formáló magyar jogi tudományosság időtálló eredményei szervesen integrálhatók legyenek a modern jogtörténet-tudomány világképébe. Innen van az, hogy vizsgálódásaink messze az újkor századaiba visszanyúlnak anélkül, hogy egyfajta egyedülvaló, netán idealizálható képet akarnánk festeni a magyar jogi kultúra történetéről. A magyar jogi historizmus fejlődését vizsgálva magalapozottnak tűnik tehát az a törekvés is, amikor a hazai jogtörténetírás aktív képviselői egyre gyakrabban vállalják a különös munkaigényességgel járó tudománytörténeti vizsgálódásokat.4 Nem egy ezek sorából a szorosabb értelemben vett tudománytörténeti összefüggések jelenkoráig vezeti el a figyelmet.6 A felidézettek alapján mondhatjuk viszont, hogy a magyar jogi tudományosság előrehaladásának valóban az újkor századaiba visszanyúló előzményei vannak,6 érthető tehát, hogy a modern jogtudomány növekvő érdeklődést tanúsít egészében a magyar jogi historizmus újkori történelme iránt.7 így van az, hogy a magyar jogi historizmus fejlődését koncentráltan kifejező jogtörténettudományról lassan átfogó tudomány-történeti képet tudunk alkotni.8 Ilyen értelemben a modern jogtudományok kifejlődését megelőző tudományos irányzatok — és iskolák — legmarkánsabb tipusjegyeit is módszeresen láttatni tudjuk. Mindezek alapján mondjuk, hogy hazánkban a polgári jellegű jogi tudományosság egész történelmi korszakát kíséri egy szakadatlanul változó, a különböző irányzataiban gyakran egymást is keresztező, historikus jogtudomány, amelynek legmarkánsabb összetevői esetenként a politikai kameralizmushoz, a felvilágosodás eszméihez, a magyar reformkor nemesi, illetve polgári liberális gondolkodásához, az ébredő —jobbára romantikus — nacionalista, az ún. történeti jogi szemlélethez tapadnak. A kifejlett módszeres katedra-jogtudományt azonban már a történeti-jogi iskola másod- és harmadvirágzása, a pozitivizmus, az ún. retrospektiv modernizálás,9 és a szellemtörténet tanai orientálták. Közismert, hogy a polgári szabadság fejlődésének a reneszánszkori Olaszországban, majd a felvilágosodás korabeli Franciaországban jelentkező kezdeti formáival szinte egy időben jelentkeztek a történetírás tudományosságának az 4 Bónis György, Degré Alajos, Csizmadia Andor, Kovács Kálmán, Pólay Elemér, Both Ödön, Nagyné Szegvári Katalin és mások idevágó részletkutatásai képezik ezt a témánkhoz kapcsolódó historiográfiai fondot. Vö. Csizmadia Andor: A magyar állam- és jogtörténet-tudomány, Csizmadia - Kovács - Asztalos: Magyar Állam- és Jogtörténet. Szerk. Csizmadia A. Bp. 1972. 28-51. 5 Ld. pl. Kovács Kálmán: A magyar jogtörténeti kutatások útja és jelenlegi feladatai. In: Gazdaság és Jogtudomány III. (1969.) 55-76., György, Bónis: Fünfundzwanzig Jahre ungarische Rechtsgeschichtsschreibung (1945-1969.) Erster Teil: Die Zeit bis 1526. In: Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte Germanische Abteilung LXXVII. (1970) 559-570. Zweiter Teil: Die Zeit nach 1526 bis 1918., Id. uo. LXXVIII. (1971.). 475-485., Hasonlóan Nagyné Szegvári Katalin: A jog-**" történettudomáy kutatási eredményei és perspektívái a felszabadulás után (helyzetelemzés). In: Jogtörténeti értekezések 7. sz. Szerk. Kovács K. Bp. 1975. 127. stb. 6 Miként találóan mondja Földesi Tamás, ld.: A megismerhetőség modem problémái Bp. 1971. 263. 7 „Alig támad fel ugyanis az emberben az érdeklődés a társadalmi fejlődés tényeinek a tanulmányozása iránt, amikoris (szinte ezzel egyidőben) egy másik érdeklődés is hatalmába keríti, megkísérli feltárni azokat a körülményeket, amelyek között a történelmi megismerés lehetséges", ld. Kulcsár Kálmán: Történelmi szemlélet a XX. század jogtudományában. In: Állam- és Jogtudomány II. 1962. 3. Sz. 350-351. 8 Ld. A felidézett kézikönyv — Magyar állam- és jogtörténet, 1972. — tudománytörténeti prológusa, ill. az újabb Magyar jogtörténet tankönyv Szerk. Mezey Barna Bp. 1997. OSIRIS adatai alapján. 9 Vagyis a századforduló éveiben újjáéledő „nemzeties irány", ld. alább.