Századok – 2006

TÖRTÉNETI IRODALOM - Studia Professoris - Professor Studiorum. Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára (Ism.: Bónis Péter) 506

508 TÖRTÉNETI IRODALOM delmében, szállításában érdekelt települések lakóinak kedvezett, ugyanakkor a nemesség is szorgalmazta a változtatást. A sókereskedelem a dolgozat adatai szerint országos kapcsolatrendszerében még a 16. században sem ment veszendőbe, a sókamarákkal együtt megőrizte középkori vonásait. Gerics József „A képviselet középkori országgyűléseiken" című tanulmányában a magyar királyi szabad városok országrendiségével foglalkozik. Kutatásai alapján a szerző megállapítja, hogy nem beszélhetünk középkori városaink országrendiségéről, még kevésbé az országgyűlésen gyakorolt politikai jogosultságukról, vagyis a döntések meghozatalában való érdemi részvételről, hiszen a rendi gyűlés (és a rendi mivolt) alapvető jegye a döntésben testületként való részvétel. Henzsel Ágota a Várdai-család 1550-es birtokügyéről írt. A szerző tanulmányában részletesen bemutatja a Várdai család tagjainak és birtokainak helyzetét a 16. század elején. Érdekfeszítő a családi birtokok ügyében folytatott több éves pereskedés leírása, amely értékes történeti adatokat szolgáltat 16. századi perjogunk néhány jellegzetességére vonatkozóan. Henzsel Ágota írását a tanulmány függelékében publikált oklevélszöveg zárja. Kordé Zoltán Szentgyörgyi János erdélyi vajda 1465-1467-es erdélyi tevékenységét tette történeti elemzése tárgyául. A szerző tanulmányában jól jellemzi Szentgyörgyi tevékenységét, aki hivatali idejében a felgyülemlett birtok- és más ügyek intézésében serénységével Mátyás elismerését vívta ki. Úgy tünt, hogy az uralkodó számítása bevált; korábbi ellenfelét lekenyerezve a saját, illetve az ország érdekeinek hathatós szolgálatára tudta őt rávenni. Az erdélyiek Mátyás elleni 1467-es felkelése után azonban — bár kegyelemben részesült — tisztségeket többé már nem kapott. Kőfalvi Tamás „Malmok és malomhelyek a pécsváradi konvent hiteleshelyi gyakorlatában 1254-1526" című tanulmányában a pécsváradi konventnek azokat a hiteleshelyi okleveleit vette vizsgálódás alá, amelyek malmokra vagy malomhelyekre vonatkozó jogügyleti adatokat őriztek meg. Elemzéséből kitűnik, hogy a különböző típusú malmok, malomhelyek gyakran szerepeltek adásvételi, bérleti vagy éppen zálogszerződések közvetett tárgyaként. Ez is bizonyítja, hogy a malom a középkori gazdaság egyik legfontosabb termelési tényezője, termelési eszköze, erőgépe volt. Kristó Gyula „A dubnici krónika Mátyás-történetének két kifejezéséről" írt. Kristó az angaria és a lascivia szavakról kimutatja, hogy a dubnici krónika írója ezeket valószínűleg a 14. századi krónikakompozíció hatására vette bele a Mátyás királyról szóló, röpirat jelleget magán viselő kiegészítés szövegébe. Ez Kristó szerint arra hívja fel a figyelmet, hogy a 15. században a scriptorok nem csupán lemásolták a história szövegét, hanem alkalmasint végig olvasták, sőt a tehetségesebbek még arra is kedvet kaptak, hogy a maguk szintén továbbírják azt felhasználva a krónikakompozíció sajátos szókészletét. Kubinyi András a Mohács előtti Magyarország politikai vitakultúrájáról írt Bácsi Ferencnek az 1525. évi hatvani országgyűléshez írt szózata, valamint egy latin verse kapcsán. A szerző megállapítása szerint nem sokkal több mint egy évvel Mohács előtt mind a nagyurak, mind pedig a nemesek a maguk hatalmát akarták a másik rovására kiépíteni, az ország védelméről szónokoltak ugyan, előbb azonban a másik féltől kívántak megszabadulni. A korabeli politikai vitakultúra sem volt emelkedettebb színvonalon. A politikai publicisztika többsége az ellenfelet lepocskondiázó, a másik fél esetleges fizikai kiirtására is burkoltan felhívó szövegeket tartalmaz. Jellemző példa erre Bácsi idézett vitairatából a Werbőczyről szóló mondat: „Azt mondják, hogy te már régen meg vagy pénzzel vesztegetve, azt beszélik, hogy eladtad nyelvedet, hazádat, üdvödet, és azt állítják, hogy bármit csinálsz, azt a Te hasznodra, érdekedre teszed." Kubinyi András kiválóan megírt tanulmánya érzékletesen mutatja be a korabeli magyarországi állapotokat. A tanulmányt függelékként Bácsi vitairatának kiadása zárja. Laczlavik György „A budavári kisebb Szűz Mária-, avagy Szent Zsigmond-prépostság történetéhez" szolgáltat adatokat. Tanulmányában részletesen bemutatja a prépostság történetét 1410 körüli alapításától kezdve 1541-ig, amikor is a törökök dzsámivá alakították át. A Szent Zsigmond-egyház romjai azonban fennmaradtak a török hódoltság után is, csak 1767-ben bontották le teljesen. Ladányi Erzsébet „A miles Magyarországon és Európában Szent István korában" címmel a miles kifejezés jelentését igyekszik megvilágítani. A tanulmány megállapításai szerint a miles hazánkban, Szent István törvényeiben mindig szabad ember, soha nem szolgarendű. Anyagi lehetőségei szerint lehet önálló, vagyonos elem és a közszabadok társadalmi tagozódásában a comes után következik. A szerző szerint a miles megélhetéséért elszegődhet hivatásos harcosnak, de ez a szerződéses viszonyon nem változtat, a honi forrásokban hűbéres voltáról nincsen szó.